Munkások egy lakás falának bontása során szörnyű felfedezést tesznek: egy titkos szobában három mumifikálódott holttestet találnak. Az ügyet a Q-ügyosztály nyomozói, Carl Mørck és Assad kapják. Hamarosan rájönnek, hogy a szálak Sprogø szigetére vezetnek. A sziget hírhedt kórházában egykor nőket sterilizáltak, gyakran erőszakkal. Az egykori rémségek azonban nemcsak a három holtesttel vannak összefüggésben, a nyomozás további sötét titkokra is fényt derít. Mørck és Assad az egyik legnagyobb kihívásukkal néznek szembe, amikor az ügy végére próbálnak járni.
A Palackposta után a Q-ügyosztály soron következő filmadaptációját vettem elő és bátran kijelenthetem, hogy az eddig megfilmesített Jussi Adler-Olsen regények közül ez a film sikerült a legjobban. Először is nagyon alaposan kidolgozták a forgatókönyvet, a jelenben zajló nyomozásról és a '60-as évek eseményeiből fokozatosan kapunk egyre többet és az is egyértelművé válik, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a múlt és a jelen történései és szereplői. Ahogy felvonultatták a szereplőket, egyből a Bron/Broen sorozat jutott eszembe. Mindenki kötődik valamilyen módon a "nagy egészhez" és a legapróbb dolognak is kulcsfontosságú jelentősége van a sztori szempontjából.
A feszes forgatókönyv mellett természetesen a főszereplőkről sem feledkezhetünk meg. Az alapfelállás csak annyiban változik, hogy Assad lehetőséget kap a gazdasági osztályon, így tulajdonképpen az utolsó hetét tölti a Q-ügyosztályon. Ez már önmagában kellő dinamikát ad a nyomozópáros között, de az eseményekből Rose is kiveszi a részét. Sokkal nagyobb teret kap ebben a filmben, emiatt a karakterét is jobban tudták árnyalni. A nyomozásból fakadó feszültségek, izgalom és nyomasztó hangulat mellett a humor is jól működött.
A végére hagytam a film fő témáját, ami egyszerre ijesztő és elgondolkodtató. Persze mindenre magyarázatot kapunk, mégis döbbenetes látni és hallani az egyes társadalmi csoportok sterilizálása melletti érveket. Főleg annak tükrében, hogy ebben a filmben jócskán kapunk betekintést az aktuális társadalmi problémákba is.
Szóval összességében nagyon jól összerakták a 64-es betegnaplót, tényleg minden a helyén volt benne. Amit a korábbi filmekben hiányoltam, az ebben a filmben megvolt. Önálló krimiként is megállja a helyét, de a Q-ügyosztályról szóló filmek között is előkelő helyen áll.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése