Több, mint egy évtizede vezetem ezt a blogot és pár apró gondolattól eltekintve ezen a platformon nem foglalkoztam a politikával. Sem a hazaival, sem a külföldivel. Ennek elég prózai oka van: egyrészt rengeteg híroldal foglalkozik a világ (szűkebb és tágabb környezetünk) eseményeivel, másrészt a politika sajnos egy olyan téma, ami képes megosztani és egymás ellen fordítani az embereket.
De hogy mégis miért írom ezt a bejegyzést? Nos, azért, mert - ahogy mondani szokták - történelmi időket élünk és mivel a blog számomra egyfajta kordokumentumként is szolgál, nem akarok szótlanul maradni és csak a szórakoztatásra koncentrálni.
Szóval a mai napom ugyanúgy indult, mint egy átlagos február végi hétköznap: csípős hideg, rohanás a munkahelyre, rutinszerű feladatok, teljesen szokványos kihívások, délután kóruspróba és készülődés a hétvégére... vagyis egy átlagos, szürke csütörtöknek néztem elébe. Egészen addig, amíg meg nem nyitottam reggel a Facebookot. Ott ugyanis a következő hírrel volt tele a hírfolyamom: orosz támadás ért több ukrán várost (köztük a fővárost, Kijevet is). Az elmúlt évek és hónapok orosz-ukrán viszonyáról már sokat cikkeztek a híroldalak, mégis iszonyú mellbevágó volt egy ilyen hírrel kezdeni a napot. Ukrajna (bármennyire is nagy ország Magyarországhoz képest) mégiscsak itt van a szomszédban, ezért nagyon megrázó volt európai városok bombázásáról olvasni. A nap többi része hasonló eseményekkel folytatódott: ellentámadás, zuhanó tőzsdék, menekültek elindulása a határok felé, szankciók, az utolsó esti hír szerint pedig Csernobilt is elfoglalta az orosz haderő. Ijesztő.
Kijev bombázása 2022. február 24-én
Optimista emberként reménykedtem benne, hogy a Covidból lassan kimászva talán újra visszatér az élet a békésebb normális mederbe, de úgy tűnik, hogy erre még várni kell. A háború minden formáját értelmetlennek tartom, különösen két világégés után. Még ezeket sem sikerült teljesen kihevernie a világnak. A forgatókönyv most is az, hogy egy vezető megalomán álmokat kergetve olyasmiket tesz, ami rengeteg áldozattal jár. Ártatlan emberek halálával, életek munkájának elpusztításával. Elképzelni sem tudjuk, mit élhetnek át azok az emberek, akiknek egyik pillanatról a másikra kellett bőröndbe csomagolniuk az életüket és új otthont kell(ett) keresniük. És mellettük még ott vannak azok is, akiknek nem volt erre módjuk és egy szétbombázott városban kell túlélniük és reménykedniük... Még a gyomrom is összeszorul, miközben ezeket a sorokat írom. Borzasztóan elszomorít ez, mert mindig reménykedek benne, hogy az emberiség tanul a történelem során elkövetett hibákból és tárgyalóasztal mellett elkerülhetők a hasonló borzalmak.
Ilyen most az élet a háború sújtotta Ukrajnában, két nappal a támadások után.
Az biztos, hogy az életünkre hatással lesznek a mai nap eseményei, de nem akarok több bejegyzést szentelni ennek. Ha lesz új fejlemény (netán olyan lépés, ami véget vet ennek az esztelen vérontásnak és rombolásnak), akkor frissítem majd ezt a bejegyzést.
Február 28-án elkezdődtek a béketárgyalások.
A háború kitörése óta látványosan gyengül a forint, március 7-én elérte a 400 Ft-ot 1 euro. Ennek okait és következményeit ezen az oldalon gyűjtötték össze.
Létrejött egy Facebook csoport is a háború sújtotta területekről menekülők segítésére. Sok és naprakész infó található itt, sokféleképpen lehet segíteni a bajba jutottakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése