Az évösszegző posztban már beharangoztam egy bejegyzést, de kicsit megcsúsztam vele. 2018 végén írtam, hogy ismét iskolapadba ültem, ugyanis egy egyetemi képzésbe kezdtem. Annak idején, amikor elvégeztem a logisztikai OKJ-t, szerettem volna ezen a területen elhelyezkedni, de kevésnek éreztem a tudásomat. Úgyhogy első lépésként körbenéztem, milyen lehetőségek vannak és miután megtaláltam a számomra legmegfelelőbbet, belevágtam. Nem volt egyszerű munka mellett tanulni, de tetszett a képzés és egy percig sem bántam, hogy belevágtam. A csoporttársakkal hamar összebarátkoztam és azt is beláttam, hogy muszáj összeszerveződni és segíteni egymást, mert egyedül piszok nehéz lenne végigcsinálni az egészet. Gondolok itt a jegyzetszerzésre, tételkidolgozásra vagy éppen a vizsgatapasztalatokra.
Az elején nagyon hosszúnak tűnt a képzés, de így visszatekintve gyorsan elrepült ez a három és fél év. Az online oktatást testközelből megtapasztalhattam (érdekes volt egyszerre tanárként és diákként is részt venni benne), de szerencsésnek érzem magam, hogy a nehezebb és több tanári magyarázatot igénylő tantárgyakat (pl. matek, statisztika, mikro, makro, számvitel, informatika) hagyományos keretek között tanulhattam. A tanárok egyébként nagy tudásúak és emberségesek voltak, igyekeztek mindent megtenni, hogy az adott tantárgyat megértsük.
A decemberi államvizsga előtt nagyon izgultam, de szerencsére jó tételeket húztam, úgyhogy a vizsga jegyével és a diploma eredményével is elégedett vagyok. A Karácsonyi készülődést már abban a szellemben töltöttem, hogy nem kellett vizsgára készülnöm és minden elemében meg tudtam élni az ünnepet.
A februári diplomaosztón pedig kézbe vehettem a diplomámat, amire azóta is rettentő büszke vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése