Gareth Brown: Az ajtók könyve

"A boldogság nem olyasmi, amit az ember ölbe tett kézzel vár. Neked kell a boldogság mellett döntened, és mindennek dacára üldözőbe kell venned. Senki sem fogja tálcán felszolgálni."

Fülszöveg: Vannak ​ajtók amelyeket sosem lenne szabad kinyitni…

Cassie Andrews teljesen átlagos életet él. A napjait szeretett könyvei között tölti, egy New York-i könyvesboltban, ahol segít a betérő vásárlóknak, rendszerezi a polcokon a regényeket, és kávét készít az olvasósarokban üldögélőknek. Egészen addig, amíg egy havas, téli estén az egyik törzsvásárló egy különleges kötetet nem hagy rá. Az asztalon heverő apró könyv barna bőrfedele olyan kopott és repedezett, mint az ajtóról pattogzó régi festék, és úgy néz ki, mint valami napló, amelybe valaki hosszú éveken át gyűjtötte a gondolatait.
Ám ez nem egy átlagos könyv. Hanem Az ajtók könyve.
A megfejthetetlen szavakat és rejtélyes rajzokat tartalmazó kötet csupán egy dolgot ígér: a segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, és máris a világ másik pontján találhatja magát. Csakhogy van, aki egy ilyen hatalommal bíró könyvért bármit megtenne. Mert bár nem csupán egyetlen különleges kötet létezik a világon, mégis ez a könyvgyűjtők által leginkább vágyott példány – és van, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megszerezze. Cassie régi és új barátok segítségével menekülőre fogja, a célja pedig, hogy eljusson a különleges könyveket rejtő Könyvtárba…

Ritkán olvasok fantasyt, de a varázserővel rendelkező könyvek rögtön felkeltették a figyelmemet. Mivel a könyvekről és könyvtárakról szóló könyveket mindig is szerettem - pl. A rózsa neve, Éjfél Könyvtár, Madárkalitka könyvtár, Párizs elfeledett könyvesboltja -, nagyon kíváncsi voltam Gareth Brown regényére. Az izgalmasnak ígérkező történet mellett a kötet a borítójával is lenyűgözött, az élfestés miatt pedig a NIOK júniusi témájához is illett. 

A felvezetés meglehetősen rövidre sikerült (ami egyáltalán nem baj), így gyakorlatilag már a 40-50. oldal környékén az események sűrűjébe ugrunk. Először csak Cassie-t és Izzyt ismerjük meg, majd Drummond Foxot, Hugo Barbaryt, Azakit, Lundot és a Nőt... Mert minden fantasy történetbe kell egy főgonosz, aki ártani akar hőseinknek és a világnak. Fox könyvtára és maga a (varázs)könyvekhez kapcsolódó világ nagyon alaposan ki lett dolgozva. Tetszett, hogy nemcsak megemlítették a könyveket, hanem "működés" közben is láthattuk őket. Mi több, a keletkezésükre is magyarázatot kapunk, bár ez a rész nekem egy kissé zavaros volt.

A szereplők elég komplexek, de azt nem mondanám, hogy a legrátermettebbek is. A legjobban a Cassie - Izzy páros zavart, rettentő naivak és ostobák mindketten. Egyáltalán nem főhős alkatok, mindketten a véletlenek és a saját meggondolatlanságuk miatt keverednek bele az eseményekbe. Érthető a barátságuk, de a falat tudtam volna kaparni attól, amikor a legnagyobb veszély közepette is csak egymás miatt siránkoznak. A Nagy Terv is csak addig tud működni, amíg nem kerül porszem a gépezetbe. Amint B tervre van szükség, a szereplők egyszerűen "lefagynak".

Szerencsére a könyvek világa - megspékelve az időutazással - bőven kárpótolt és a morális kérdések is érdekesek voltak. Emellett az író a regény végére minden szálat elvarr és megmagyaráz, nem maradt bennem egyetlenegy kérdőjel sem. A Nő eredettörténetét is megismerjük, aminek azért is örültem, mert ritka az, hogy egy gonosz szereplőt is ugyanolyan részletességgel bemutassanak, mint egy jót. Számomra a regény legérdekesebb karaktere - Drummond mellett - egyértelműen a Nő volt, a gaztettei is igazán kreatívak és egyedülállóak voltak.