Daisy Wood: Párizs elfeledett könyvesboltja

"(...) mert Jacques jól ismeri a varázslatot, amire csakis egy könyv fedő- és hátlapja között bukkanhat rá az ember."

Fülszöveg: Egy háború tépázta város.
Egy veszélyes titok.
Egy sokkoló árulás.

Párizs, 1940: A szerelem városát markában tartja a háború. Jacques felesége bujkálni kényszerül, a férfinak pedig tétlenül kell néznie, amint a nácik mindent elvesznek, ami drága számára. Csupán egy dolog maradt még meg, imádott könyvesboltja, a La Page Cachée.
De aztán kopognak, egy fiatal nő áll az ajtóban, gyerekkel. Menedéket kérnek – Jacques tudja, muszáj lesz mindent kockára tennie, hogy megmentse az életüket.
Napjainkban: Juliette és a férje végre eljutottak Franciaországba, álmaik romantikus nyaralására. De ahogy telnek a napok, Juliette ráébred, eltávolodtak egymástól. A nő új kalandra vágyik. Ezért amikor véletlenül betoppan a kis, elhagyatott üzletbe, amelyen kint van az „eladó” tábla, úgy érzi, sorsszerű döntés előtt áll.
És az elfeledett könyvesbolt több mindent tartogat, mint ami első pillantásra látszik… 

Szeretem a Párizsban játszódó regényeket, ezért a fülszöveg és a borító már önmagukban meghozták a kedvemet Daisy Wood könyvéhez. Nem ez az első olyan mű, ahol a történet két idősík között változik, mégis az utolsó oldalig lenyűgözött. Az egyik szál a második világháború alatti Párizsban játszódik, a másik pedig napjainkban. És hogy mi köti össze ezt a kettőt? Nos, az a regény során kiderül. 

Mindkét idősík eseményei érdekesek voltak, nekem mégis az 1940-es években játszódó szál tetszett jobban. Sokkal kidolgozottabbnak, pörgősebbnek és feszültebbnek éreztem, mint a jelent, hiszen a háború mindent elvett Jacquestól, ami fontos volt neki. A mindennapok egyre komolyabb kihívásokat és tragédiákat hoznak, így jobban lehetett aggódni a férfi és Mathilde sorsáért. 

A jelenben is gyorsan követik egymást az események, de a nagy részüket meseszerűnek és kissé sablonosnak éreztem. Juliette élete is fenekestül felfordul, de az ő esetében többször is felmerül a biztonságos amerikai mentsvár, bármikor módja lenne visszatérni a férjéhez. Na persze a jelen problémái egészen más jellegűek, mint a sok évtizeddel korábbiak. Ugyanakkor végig kíváncsi voltam, hogyan fognak összekapcsolódni a múlt és a jelen eseményei és szereplői. A legnagyobb fordulatot nekem ez hozta és amikor minden kiderült, maximálisan elégedett voltam, mert így egy kerek egész történetet kaptam. 

A szereplők - különösen a jelen korban megismertek - lehettek volna egy kicsit árnyaltabbak és reálisabbak, az viszont nagyon tetszett, hogy Juliette és Nico milyen tisztelettel és szeretettel beszélnek a nagyszüleikről.

Összességében kellemes olvasmány volt ez a regény, a szeretet, a bátorság és az emberség szépen összeköti és teljessé teszi a két történetszálat. Talán ez az idézet foglalja össze a legjobban ezt a könyvet: "Előbb vagy utóbb mindenkiért eljön a halál. Ami igazán számít, az, hogy hogyan élünk."