Emma Haka finn nyomozó titkos kiképzése még mindig tart, amikor megbízást kap a stockholmi műkincs-kereskedelem korrupt világának felderítésére. A mindig nyugodt és összeszedett Emma a vadóc és szenvedélyes Annika Stormare szerepét játszva igyekszik közel férkőzni Rasmus Stahlgren galériatulajdonoshoz, aki a korábban érinthetetlen pénzmosó, Blanko ellen indított ügy gyanúsítottja. Ahogy a nyomozás egyre mélyebbre sodorja Emmát az alvilágba, a régi énje és Annika közötti határok kezdenek elmosódni - új személyisége pedig rejtélyek kusza hálóját hozza magával.
Ha skandináv sorozat, akkor az csak jó lehet! Legutóbb a svéd-dán koprodukcióban készült Bron/Broen sorozatról áradoztam, tavaly ősszel pedig elkészült a finn-svéd Codename: Annika, ami már a hivatalos ismertetőjével felkeltette a kíváncsiságomat. Merthogy beépülős nyomozós sorozatra elég sok példát lehet hozni, de a festészet ritkán kerül elő a filmvásznon - hirtelen csak a Ruben Brandt jut az eszembe. Szóval érdekelt, hogy a skandinávok mit hoznak ki ebből az alapanyagból.
Sajnos a pilot nem volt túl meggyőző, sőt. Ha nem 6 részes lett volna az évad, akkor biztosan nem néztem volna meg a többi 5 epizódot. Annyira sok sebből vérzett a nyitórész, hogy az már fájt. Először is az első pillanattól tudjuk, hogy Emma traumatikus múltbeli élményt hordoz, ennek ellenére egy életveszélyes fedőakcióba küldik szinte nulla információval és pszichológiai felkészítéssel. De nemcsak ő nem tud semmit az akcióról, hanem mi, nézők sem. Gyakorlatilag Emmával párhuzamosan derül ki, hogy mi is a lány dolga és kit kell megfigyelnie. Másodszor a beépülés is hagyott némi kívánnivalót maga után. Mind a táska, mind a füles azonnal kiszúrja az ember szemét, az aukción mégsem tűnik fel senkinek! Ennél még a Nikita is színvonalasabb volt annak idején.
A folytatás már kicsit biztatóbbra sikerült. Viszonylag kevés történetszálat hoztak be a készítők, így nem volt nehéz követni az eseményeket. A szereplőket is jobban megismertük és bár Emmát próbálták szimpatikussá tenni, nem mindig volt világos, hogy mit miért tesz. Az is furcsa volt, hogy míg Annikát a hivatalos ismertetőben szenvedélyesnek és vadócnak titulálják, ebből vajmi keveset láthattunk. Egy diszkós és egy autós üldözős jeleneten kívül gyakorlatilag egy merev robotként viselkedik.
Az évad eleje nagyon lassú volt, csak az évad második fele hozta azt a tempót, amit előzetesen vártam ettől a sorozattól. A fináléra persze összeértek a szálak és kis túlzással minden értelmet nyert. A fordulatok egy része így is kiszámítható volt (pl. a tégla személye, vagy a francia nő sorsa), de összességében tisztességes iparosmunkát végeztek a sorozat készítői. Az akciójelenetek rendben voltak és az évad során izgalomból sem volt hiány. Na meg flashbackekből, amik alapján már az évad felénél rá lehetett jönni, hogy mi is történt Emma anyjával. Ezt a szálat túl erőltetettnek és szájbarágósnak éreztem, a jelen eseményeit egyáltalán nem vitte előrébb. Sőt, inkább mindent lelassított.
Összességében nem volt rossz a Codename: Annika, de tény, hogy egy ilyen alapsztoriból sokkal jobb sorozatot lehetett volna kihozni. Folytatásról egyelőre nincs hír, de a látottak alapján nem valószínű, hogy maradok az esetleges második évadra.
Értékelés: 6.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése