The Devil Wears Prada - Az ördög Pradát visel (2006)

Az ördög Pradát visel nem egy friss film, annak idején moziban láttam, de már jó ideje terveztem a film újranézését. Kíváncsi voltam, hogy vajon másodszorra is annyira tetszik-e, mint amikor először láttam. Annak idején ugyanis teljesen elvarázsolt a film és sokáig a 2000-es évek elejének egyik kultikus alkotásaként tartották számon. 

Miranda Priestly a divat legnagyobb hatalmú úrnője, akinek ápolt kezeitől retteg a New York-i divatipar, senkit nem tűr meg az útjában, ha a tervei kivitelezéséről van szó. Tökéletesen ellenőrzése alatt tartja a "divat bibliáját", a Runway Magazine-t, annak munkatársai életét teljesen megkeserítve. Miranda új munkatársa, Andy Sachs a frissen végzett főiskoláslány egyáltalán nem illik a képbe: szürke, jellegtelen, szöges ellentéte a cégnél dolgozó díváknak. Amikor belép a szerkesztőségbe, megdöbbenve jön rá, hogy a munka, amelyre jelentkezett, nem elszántság és céltudatosság kérdése. 

Ahogyan első megtekintéskor, úgy most is azt vallom, hogy ezt a filmet elsősorban nem a sztori, hanem a színészek viszik el a hátukon. Meryl Streep az egyik kedvenc színésznőm és fantasztikus, amit ebben a filmben alakít. A megjelenése, a hanghordozása és minden apró mozdulata hangsúlyos, Miranda személyében egy olyan karaktert hoz, akinek már a neve említésekor katonás sorban áll minden és mindenki. Ennek oka nagyon is érthető: Miranda ugyanis már mindent elért, amit a divat világában el lehet érni, éppen ezért foggal-körömmel védi azt, amit fáradságos munkával megszerzett. 

És ezáltal egy kicsit a kulisszák mögé is beláthatunk. Tinikoromban én is faltam a divatmagazinokat, de fogalmam sem volt arról, hogy mi minden kell ahhoz, hogy egy színvonalas magazin kerüljön az olvasók kezébe. Azt sem tudtam, kik és hogyan döntik el az aktuális trendeket és mi alapján születnek meg azok a ruhaköltemények, amiket a kifutókon látni lehet. Ebből a szempontból is érdekes ez a film, bár azt el kell ismerni, hogy mindenből csak egy kis szeletet mutat meg. 

Ha mindettől eltekintünk, akkor elég sok klisét felvonultat a film. Andy munkahelyén látunk undok kollégát, az elismerésért teperő dolgozót, hatalmi harcokat, bullyingot (és mellette bodyshaminget, ami annak idején fel sem tűnt!), valamint egy olyan munkakörnek az istenítését, ami teljes mértékben kizsigereli az embert. És a film egyik fő mondanivalója éppen ez: vajon megéri mindent feláldozni a munkáért? Meddig érdemes adaptálódni egy személyiségromboló környezethez? Hol van az a pont, amikor muszáj nemet mondani? Ahogyan 2006-ban, most is ez ragadott meg leginkább a filmben. 

Dicsértem már a színészeket, de Meryl Streepen kívül ki kell még emelnem Anne Hathawayt (Andy), Emily Bluntot (Emily),  Stanley Tuccit (Nigel) és Simon Bakert (Christian Thompson). Remekül hozzák a karakterüket és a kémia is nagyon jól működik közöttük. És van jellemfejlődés is, a szereplők mindegyike bejár egy ívet a film másfél órája alatt. Nem lehet elmenni a zene, a vágóképek és a ruhák mellett sem. Bár egy közel 20 éves filmről van szó, a szettek nagy része még ma is megállja a helyét. Kiemelkedő filmnek nem nevezném az Ördög Pradát viseltet, a maga műfajában viszont jó és érdemes megnézni, mert a divat világából nemcsak a csillogást mutatja meg. 

Értékelés: 8/10

Why Women Kill - 2. évad

Az ősszel látott Why Women Kill 1. évadát az egekig dicsértem, ugyanis évek óta nem láttam ilyen jól felépített és szórakoztató sorozatot. Az ünnepek lecsengése után nem is volt kérdés, hogy azonnal nekikezdek a sorozat második - és sajnos utolsó - évadjának. 

Az előző évaddal ellentétben most csak egy idősíkban vagyunk, mégpedig 1949-ben. Vagyis az események mindegyike ebben az idősávban fut, csak egyszer-kétszer kapunk kisebb flashbackeket. Mindebből pedig az is következik, hogy a sorozat második évada semmilyen módon nem kapcsolódik az elsőhöz: nincs utalás az előző évad szereplőire vagy történéseire. Az egyetlen átvezető pont a két évad között Jack Davenport narrálása, ily módon ez az évad is kiszól a nézőkhöz. 

Na de mi is történik ebben a 10 epizódban? A helyszín Los Angeles, ahol Rita Castillo a legelőkelőbb és leggazdagabb nő. A város krémjének szerves része, aki a pénzért és a hatalomért bármit hajlandó megtenni. Természetesen ő a város egyik elit klubjának az elnöke is. Alma Fillcot, a szürke kisegér háziasszony pedig nagyon szeretne ennek a klubnak a tagja lenni. Így hát meg is ragadja az alkalmat, amikor a klubban megürül egy hely. 

Alma állatorvos férje mellett Rita férjét és szeretőjét is megismerjük, majd ahogy haladunk előre, más szereplők is előtérbe kerülnek. Az évad végére gyakorlatilag nem marad senki a kisvárosban, akiről ne tudnánk valamit. De ne szaladjunk ennyire előre! Az első gyilkosság ugyanis nagyon hamar megtörténik (konkrétan már az évadnyitó epizódban), amit számtalan másik követ. Mint ahogyan elkövetőből sem csak egy van. 

Az egyértelműen látszik, hogy a második évad sokkal véresebb, mint az első (az áldozatok száma is több), nyoma sincs annak a könnyedségnek és játékosságnak, ami az előző évadot jellemezte. Ezúttal mocskosabb és durvább eszközökhöz folyamodnak a szereplők, különösen Mrs. Yost halála után. Nálam legalábbis ez volt az a pont, ahonnan a szereplők számára már nem volt visszaút. 

Ez az évad is nagyon alaposan átgondolt és következetesen végigvitt történetre épül, amihez kiváló színészi játék társult. Lana Parrilla (Rita Castillo) mellett Allison Tolman (Alma Fillcot) alakítása nyűgözött le a legjobban, de B. K. Cannon (Dee), Veronica Falcón (Catherine Castillo) és Nick Frost (Bertram Fillcot) játéka is tetszett. És meglepő módon nem a két főszereplőnek, hanem végig a Dee-Vern párosnak drukkoltam. Őket éreztem a legtisztább és legemberibb szereplőknek, akik igazán megérdemlik a boldogságot. 

Imádtam még a zenéket, a ruhákat, a színeket és a fényeket, a frizurákat, az enteriőröket, az utcaképeket, a járműveket, számomra maximálisan hozták a '40-es évek végének hangulatát. Azt is érdekes volt látni, hogy melyik szereplőt hogyan helyezik el a térben. Ki van kiemelve és ki van háttérbe szorítva. Így talán még látványosabb volt az egyes karakterek pozíciójának alakulása. 

Mindezek ellenére erre az évadra nem tudok 10/10-et adni. Tény, hogy tökéletesen működött minden, néhány történetszál viszont nagyon lassan haladt. Roccot például epizódokon keresztül nem láttuk, holott elég fontos szerepe volt az események alakulásában. De az egész Mrs. Yost körüli nyomozást említhetném, mert sokáig úgy tűnt, mintha megfeledkeztek volna róla. Ettől eltekintve az egész évad - és maga a sorozat is - szuper volt és tényleg a legjobb szériák között van a helye. 

Értékelés: 9.5/10