Cselenyák Imre: Viadukt-ének

"A titok lassan ölő toxin. Akár a cián."

Fülszöveg: Generációk a zakatoló időben.

A viadukton vonat suhan, kattog át… A viadukt alatt pedig idős házaspár indul a szokásos sétájára. Éppúgy részei ők Vörösvár mindennapi látképének, mint a vasúti híd. Életük régóta megszokott rend szerint zajlik, bágyadt monotonitásban, mígnem örömteli hírt kapnak: imádott unokájuk, Kornél, akit csak ritkán és rövid időre látnak, a nyár nagy részét náluk tölti. Ervin és Magda számára ezzel új időszámítás kezdődik, és elhatározzák, hogy a vakációt élményekkel töltik meg Kornél számára, és annyit lesznek vele, amennyit csak lehetséges. De ahogy a nyár a végéhez közeledik, meg kell találniuk az utat vissza a régi életükbe, amelynek végességével egyre inkább szembesülnek.
Mi ad értelmet az életnek? 

Nyaralás a nagyszülőknél... Gyerekként szerintem a legtöbben ezért vártuk a nyári szünetet. Annak idején szerencsére ez nekem is megadatott, a könyv olvasása közben nagyon sok emlék eszembe jutott: milyen volt fagyizni a nagypapámmal, sütit sütni a nagymamámmal és hallgatni az életbölcsességüket. Nos, a Viadukt-ének nagyjából ezt meséli el, csak éppen a nagyszülők szemszögéből. 

Amire nem tér ki a fülszöveg és a történet szempontjából fontos, az Magda betegsége. Merthogy a nő mozgásszervi betegségtől szenved (egész pontosan polineuropátiában), ezért járókeretet, mankót, illetve tolószéket kénytelen használni. Férje, Ervin pedig igyekszik maximálisan támogatni feleségét. A borító is ezt a pillanatot ábrázolja. 

De térjünk vissza a szöveghez! Rövid, mindössze 123 oldalas Cselenyák Imre regénye, ennek ellenére sok témát érint és elgondolkodtató a mondanivalója. A nagyszülők szigorú menetrend szerint élik mindennapjaikat, a (hétköz)napok szürkeségét csak a fiúk és unokájuk látogatása teszi színessé. Kornit nagyon szeretik és amikor az unoka náluk tölti a nyarat, az mindkettejük napjait bearanyozza. Érződik a lapokon a nagyszülői szeretet, nekem a regényben ez az időszak volt a kedvencem. 

Korni egyébként tipikus mai kiskamasz enyhe okoseszköz-függőséggel, ugyanakkor szívesen segít a nagyszüleinek és a szomszéd gyerekekkel is jól el tud játszani. Ez a könyv arra is jó példa, hogyan tudja megérteni egymást két ennyire eltérő korosztály. A kutyás részeket is élvezet volt olvasni, szinte láttam magam előtt az eseményeket. 

Nagyon tetszett az is, hogy az író a nyárra jellemző növényekkel és gyümölcsökkel fogja keretbe a nyarat kezdve a bodzával, majd a hárssal, cseresznyével, paradicsommal, végül a dióval és a mogyoróval zárva. A párbeszédek viszont csak macskakörmökkel vannak jelölve, emiatt egyes helyeken nem mindig volt egyértelmű, hogy ki beszél éppen. 

A zárás eléggé meglepett, hiába számítottam hasonló végkifejletre. Nagyon sajnáltam mindkét nagyszülőt, végeredményben mindkettőjük másként reagál le egy-egy traumát. Tartalmas és szép regény a Viadukt-ének, kedves emlékeket idézett fel, miközben olvastam.