Miranda Cowley Heller: Papírpalota

"Az elengedés azt jelenti, hogy mindent elveszítesz, vagy azt, hogy mindent megnyersz, amit csak akartál?"

Fülszöveg: Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek. Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent.
Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket. 

Elég régóta állt olvasatlanul a polcomon Miranda Cowley Heller regénye, de a fülszöveg miatt mindenképpen nyáron szerettem volna elolvasni.

A kiinduló helyzet egy szerelmi háromszög, ahol Elle-nek döntenie kell: marad a férje mellett vagy gyerekkori szerelmét, Jonast választja. A helyzet nem egyszerű, de a történet végén a nőnek sikerül elhatároznia magát. Ahhoz, hogy megértsük a helyzetét és a dilemmáját, Elle visszaemlékezéseiből kirajzolódik előttünk a nő múltja. Arra is választ kapunk, miért nevezik Papírpalotának a nyaralóhelyet. 

Nem a Papírpalota az első regény, ami megcsalásról és szerelmi háromszögről szól, mégis ez tetszett nekem eddig a legkevésbé. Nagyon elnyújtottnak éreztem, fele ekkora terjedelem is elég lett volna. Rengeteg olyan embert ismerünk meg a nő múltjából, akiknek nem igazán volt indokolt a szereplése. Egy idő után én már nem is tudtam követni, hogy ki kicsoda. De ez még nem is volt annyira zavaró. Ami engem jobban bosszantott, az a rengeteg naturalista leírás. A mindenféle testnedvek, folyadékok és szagok részletes jellemzése. Nem értem, miért volt erre szükség, nagyon sokat rontott a regény élvezhetőségén. 

A tájleírások szépek voltak, így könnyen magam elé tudtam képzelni Back Woodsot. A nyári hangulat is átjött, ebből a szempontból jó választás volt ez a könyv. Sok olyan témát is érintett, ami ritkán fordul elő egy romantikusnak ígérkező történetben: mozaikcsaládok, válás, családon belüli erőszak, abúzus, haláleset(ek), traumák. De ezt is sikerült kicsit túlzásba vinni. A könyv első részében található nagypapás-unokás résznél erősen fontolgattam, hogy abbahagyom a könyvet, mert az ilyesmihez nincs gyomrom... Ellenpéldának a Kis tüzek mindenüttet tudom felhozni. Abban a regényben is kemény témák vannak, de sokkal befogadhatóbb formában.

Szóval nekem sajnos csalódás volt a Papírpalota. Azt reméltem, hogy az idei nyaram kiemelkedő olvasmánya lesz, de jobban szeretném elfelejteni.