A szlovéniai utazásomról szóló bejegyzést azzal zártam, hogy még az idei nyár folyamán érkezni fog egy élménybeszámoló a szlovén tengerpartról. Nos, erre egészen augusztus közepéig kellett várni. Az augusztus 20-i hosszú hétvégén ugyanis egy nap erejéig ismét délnyugati szomszédunk volt az úti cél. Egészen pontosan Piran és Portorož.
Előzetesen semmit nem tudtam erről a két városról - még azt sem, hogy gyakorlatilag egy településnek számítanak -, mert úgy akartam megismerni Pirant, hogy semmilyen információ ne befolyásoljon. És ez így volt a legjobb, mert ez az aprócska város tele volt meglepetéssel!
Amikor a buszból kiszálltam, alig akartam elhinni, hogy tényleg Szlovéniában vagyok. Piran ugyanis leginkább egy olasz településre hasonlít. Ez a város történelmét megismerve nem is csoda. Velence stílusjegyei nagyon sok épületen felfedezhetők; mi több, a központban található a 15. században épült Velencei Ház, ami pont úgy néz ki, mint egy velencei palazzo.
Maradva az épületeknél, imádtam a színes házakat és a szűk utcácskákat! Konkrétan mindegyik ház más és más színű, nem találkoztam két egyformával, pedig a város összes utcáját bejártam. Az élénk és a pasztellszínek szinte ragyogtak a tengerrel körülvett, fehér kőlapos sétányokon. Legutóbb Rovinjban láttam hasonlókat és csakúgy, mint az Isztriai-félsziget délebbi települését, Pirant is nagyon hangulatossá tették. Az egész város olyan volt, mint egy megelevenedett képeslap.
A várost védő erődítményről az egész várost be lehetett látni, de mivel akkor már kezdett lemenni a Nap, minden aranyszínű volt. Sebaj, az erődítmény bejárása is szuper élmény volt. Csakúgy, mint a strandolás Portorožban. Kellemesen hűsítő volt a tengervíz, a partmenti fenyők pedig a tűző Nap ellen nyújtottak védelmet.
Nagyjából 12 órát tudtam eltölteni Piranban, így szerencsére a naplementét is meg tudtam örökíteni. Ennél persze sokkal több időt el lehet tölteni a városban, de most csak ennyire volt lehetőségem. Ezzel a képpel zárom a 2024-es nyarat, feltöltődve és sok szép élménnyel gazdagodva vágok neki az őszi kihívásoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése