Fülszöveg: Valahol az isten háta mögött, egy frissen nyílt
fogadóban különös vendégsereg esik a tomboló hóesés fogságába. A
helyzetet nem teszi rózsásabbá, mikor a sítalpon érkező rendőr, Trotter
őrmester tudatja az egybegyűltekkel, hogy gyilkos van közöttük, és újból
ölni készül…
A Három vak egér klasszikusnak született: 1947-ben kifejezetten
Mária anyakirályné kérésére készült a BBC rádió számára, színpadi
változata, Az egérfogó az 1952-es bemutató óta folyamatosan műsoron van,
kibővített verzióját pedig épp a kezében tartja az olvasó – akinek
azonban nem kell megelégednie e páratlan sikerű történet fordulataival: a
„krimi királynője” ugyanis nyolc másik nyomozást is kínál Miss Marple,
Hercule Poirot és Mr. Harley Quin főszereplésével.
Karácsony közeledtével egy télen játszódó történetet szerettem volna olvasni, emellett szerettem volna csökkenteni az olvasatlan Agatha Christie könyveim számát. A Három vak egérrel már régóta szemeztem és akkor döntöttem mellette, amikor megjelent a NIOK decemberi témája - egy könyv, aminek a címében szám van.
Imádom Agatha Christie regényeit, a Mert többen nincsenek óta engem lenyűgöz a történetvezetése és a stílusa. A Három vak egér a krimi királynőjének minden jellegzetességét magán hordozza: a helyszín a hóvihar miatt el van zárva a külvilágtól, a szereplők egytől egyig érdekes karakterek és bár látszólag nincs közöttük kapcsolat, az események előrehaladtával egyre több dolog derül ki róluk. Giles és Molly Davis újdonsült panzióvezetőként csak egy kis lépéssel van lemaradva az olvasóhoz képest és talán pont emiatt üt nagyot ennek a rövid kisregénynek a csattanója. Ezúttal sajnos nem sikerült kitalálnom a gyilkos személyét, a nyomozást és a csavarokat viszont nagyon élveztem.
Igaz, hogy a karakterek nincsenek a legapróbb részletekig kidolgozva, de az ecsetvonás-szerű jellemrajzok pont elégnek bizonyultak. Az írónő minden szükséges információt megad róluk és nekem nem is hiányzott a szereplőkkel kapcsolatban semmi. Nincs semmilyen felesleges leírás vagy körítés. A cselekmény pörgős, egy másodpercnyi üresjárat sincs a történetben. Olvasás közben egyébként többször is úgy éreztem, mintha egy színdarab szövegkönyvét tartanám a kezemben, úgyhogy ez a történet még mai szemmel nézve is megállja a helyét a színpadon. Azt pedig csak remélni tudom, hogy egyszer majd lehetőségem nyílik színházban is megnézni az Egérfogót...
A kötet többi novellája is tetszett - némelyiket ismertem is -, úgyhogy annak is jó szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet, aki még csak ismerkedik Agatha Christie műveivel és ikonikus szereplőivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése