Beth Moran: Let it snow - Szerelem karácsonyra

"Mert az embereknek mindig szükségük lesz az emberekre."

Fülszöveg: Bea ​Armstrong, a helyi időjós – miután véget ért hosszú távú kapcsolata – igyekszik kerülni a családját, ezzel együtt elkerülhetetlen „ugye megmondtam” megjegyzéseiket. Ám ahogy sebesen közeledik a karácsony, végül mégis hazafelé tart a Charis House-ba, a sherwoodi erdő mélyén megbúvó iskolába, amelyet anyja és apja vezet a régi családi otthonukban. Mindennek tetejébe az elviselhetetlen Henry Fairfax – akit a szülei a kezdetektől fogva férjének szemeltek ki – szintén meghívást kapott.
A megváltás egy utolsó pillanatban kapott meghívó formájában érkezik egy felvételi interjúra, amelyen elnyerheti álmai állását. Csak néhány apró probléma akad… Az interjú Skóciában lesz, Bea-nek nincs autója, és máris hull a hó. Az egyetlen megoldás az, hogy Henry elviszi őt. Vajon lehet ennél rosszabb ez a karácsony…?
Ám a felejthetetlen, kétnapos interjú, egy rönkházban töltött éjszaka és egy rémálomszerű, havas tájakon át vezető utazás során Henryről kiderül, hogy egyáltalán nem olyan, mint gondolta. Ráadásul, amikor Bea első szerelme, egyben friss exe is felbukkan, Bea-nek nehéz döntést kell hoznia…

Tavaly valósággal felrobbantotta az internetet Beth Moran könyve, a gyönyörű borítójával és a különleges, élfestett lapjaival gyakorlatilag lehetetlen volt kikerülni. Mivel akkor nem fért be a karácsonyi olvasmányaim közé, idén mindenképpen szerettem volna sort keríteni rá. 

Az ismertető a regény kb. kétharmadát elspoilerezi, de az azért elég egyértelmű, hogy a Let it snow nem egy hosszú körmondatokból álló, több idősíkkal operáló, veretes történet. Viszont habkönnyűnek sem mondanám, mert az Armstrong családon keresztül elég komoly témákat (pl. szülő-gyerek kapcsolat, családi titkok, elvárások, stb.) is felvonultat a regény. 

Amikor olvasni kezdtem a könyvet, nem is értettem, hogyan lehet a Bea - Henry - Adam kapcsolatmátrixszal 400 oldalt kitölteni. Bár tényleg ez a történet fő szála, a mellékszálak is kellően érdekesre sikerültek. Nekem például kifejezetten tetszett a skóciai kiruccanás és a hagyományostól teljes mértékben eltérő állásinterjú. Az viszont egy idő után zavart, hogy mindig történt valami furcsaság, ami összezavarta a szereplőket és eltérítette őket az eredeti céljuktól.

Nyilván a Let it snow nem a 100%-ig pontos valóságot tárja az olvasók elé, ennek ellenére jólesett elmerülni ebben a történetben. A szereplők nagyon sarkítottak, de alapvetően kedvelhetők és a viselkedésük is érthető. Bár Beát kedveltem meg a legnehezebben (az első néhány fejezetben borzasztóan idegesítő és ellentmondásos karakter volt), végig kíváncsi voltam, hogyan alakul a sorsa. 

A karácsonyi hangulat maximálisan átjött a könyvből, amelyre természetesen a borító is ráerősített és a történet is kellően szívmelengető volt. Amit én személy szerint egy kicsit hiányoltam, az a meghitt családi légkör. Kevés olyan alkalom volt, amikor az Armstrong család tagjai - akiknek a Karácsony amúgy kifejezetten fontos ünnep - békében és egymásra odafigyelve töltötték az időt. Én is nagyon szeretem az ünnepi időszakot, de az Armstrong család szokásaiba belelátva, ez az időszak náluk egy vastag cukormázzal és csillámporral leöntött, zsúfolt és száguldó gyorsvonatra hasonlított. Nem volt rossz olvasmány a Let it snow, de a történések arányán és a szereplők jellemén lehetett volna még finomítani.