"… mert jó néha gyereknek lenni és sohasem jobb, mint karácsonykor, mikor az ünnep hatalmas megalapítója maga is gyermek volt."
Fülszöveg: A nagy angol mesemondó talán legismertebb műve az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének. Szegénység és gazdagság örök ellentétét állítja szembe és oldja föl Dickens a szívtelen, gazdag Scrooge megigazulásának meseszerű történetében, amelynek adaptációival (több tucat megfilmesítés, hangjáték, színpadi változat) évről évre találkozhatunk karácsony táján. A mű első megjelenésétől fogva óriási népszerűségnek örvend, s részben ezért Dickens a következő huszonöt évben még sok más karácsonyi-újévi történetet írt. A Karácsonyi történetek címen ismert klasszikus összeállítás, amely a Karácsonyi ének mellett négy további történetet – Harangszó (1844), Házi tücsök (1845), Az élet csatája (1846), A szellem embere (1848) – tartalmaz, magyarul utoljára 1958-ban jelent meg egy kötetben.
Charles Dickenstől már régóta szerettem volna olvasni, így amikor az Európa Kiadónál megjelent ez a gyűjteményes kötet, akkor el is határoztam, hogy ez lesz idén az adventi olvasmányom. A történetek közül csak a Karácsonyi éneket ismertem, de a többit is érdemes volt elolvasni, mert tényleg segítettek ráhangolódni az ünnepekre.
A Karácsonyi ének egy örök klasszikus, a szellemek olyan leckét adnak Ebenezer Scrooge-nak, ami szerintem mindenkinek tanulságos lehet. A Harangszó szintén csodálatos történet, nekem ez tetszett a legjobban a kötetből. Lélekre ható, elgondolkodtató és a szereplők is kedvelhetők. Kivéve persze a város gazdag elöljáróit, akiket Dickens szinte csak negatív tulajdonságokkal ruház fel.
Érdekes olvasmány volt a Házi tücsök és Az élet csatája. Bár egyik sem kifejezetten karácsonyi vagy téli történet, nagyon szépen mutatja be a szeretet és a megbocsátás fontosságát. És a szeretet ünnepének közeledtével jólesett olyan történeteket olvasni, amelyeknek a végén elsimulnak a szereplők közötti sérelmek, a családtagok békében és boldogságban élhetik az életüket.
A legkevésbé A szellem embere tetszett. Hiába a Karácsonyi fantázia alcím, ezt a történetet nem bírtam végigolvasni. Már az elején nagyon hosszúak a leírások, később pedig úgy éreztem, hogy egy helyben állnak az események és oldalakon keresztül nem történik semmi. Lehet, hogy ez néhány oldallal később megváltozik, én sajnos 15 oldal után feladtam a próbálkozást.
A négy elolvasott történet mindegyike nagyon tetszett, Dickens történetei még ma is megállják a helyüket. Mindegyik tartalmaz olyan gondolatot, amit a 21. században is érdemes megfogadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése