Lucy Clarke: A túra

 "A magány nem egyenlő az emberek távollétével. A magány azoknak az embereknek a hiányát jelenti, akik megértenek téged."

Fülszöveg: Ideális kirándulóidő van
Négy barát túrára indul Norvégiába, a gyönyörű erdőségbe. Maguk mögött hagyják átlagos hétköznapjaikat. Köztük és a hegycsúcs között nincs semmi egyéb, csak az érintetlen erdő és a metszően kék ég.
Ez az ideális hely arra, hogy valaki eltűnjön.
De az erdőnek van egy sötét oldala: egy éve itt tűnt el egy nő. Azóta a hegységet gyanakvás és megválaszolatlan kérdések övezik.
A baráti társaság útja most éppen a rejtélyek kellős közepébe vezet. És a túraúton várja őket valaki, aki megtenne mindent, hogy a titok ne kerüljön a felszínre – akár meg is akadályozza a barátokat abban, hogy élve kijussanak az erdőből. 

Nyáron már olvastam Lucy Clarketól és mivel az Elveszettek tetszett, kíváncsi voltam az írónő más műveire is. A túra már a borítójával és az ismertetőjével felkeltette a figyelmemet. Ködös, sejtelmes, hideg és baljóslatú hangulatot árasztott, ami egyébként a történetben is 100%-osan visszaköszön.

A történettel alapvetően nem volt bajom, bár egy kicsit másra számítottam. Egyfolytában azt kerestem, hogy a négy barátnő közül ki lesz az, aki a társai ellen fordul. Ugyanis ahogy haladunk előre az eseményekkel, úgy tudunk meg róluk egyre több mindent. Súlyos titkokat cipelnek magukkal, amelyek az egymással való kapcsolatukat is befolyásolják. A túra végeredményben nemcsak a Blafjell-hegy megmászásáról, hanem a négy barátnő lelki utazásáról is szólt. Liz, Helena, Maggie és Joni minden évben egy napfényes tengerparti nyaralóhelyet választ úti célul, Norvégia azonban más élményeket tartogat számukra. 

Az atmoszféra nagyon hihető volt, a részletgazdag tájleírásoknak köszönhetően úgy éreztem, mintha én is a túrázók között lettem volna. Maximálisan át tudtam érezni, min mennek keresztül a szereplők, milyen egyedül és megfelelő felkészültség nélkül megküzdeni a vadonnal és a természet elemeivel. Az más kérdés, hogy én ennyire nulla rákészüléssel biztosan nem vágnék neki egy gyakorlott túrázóknak is kihívást jelentő hegymászásnak. Az sem tetszett, hogy a négy nő mindegyikének volt valamilyen idegesítő tulajdonsága és néha úgy viselkedtek, mintha tinik lennének. És nyilván akkor indultak önálló felfedezőútra, amikor a legnagyobb a köd és a legminimálisabb a helyismeretük...

A jelen eseményei mellett Karin történetét is megismerjük és szép lassan választ kapunk arra, hogy mi is történt egy évvel korábban. A könyv legizgalmasabb pontja kétségkívül az volt, amikor ezek a történetszálak egyesültek. És meg tudott lepni az írónő, mert teljesen máshogyan alakultak az események, mint ahogyan én azt előzetesen vártam. Ezzel együtt viszont mégiscsak a könnyebbik megoldást választotta a szerző, mert annyira nem mélyedt el a karakterekben, hogy bármelyikük sorsa vagy döntése megérintsen. 

Összességében nagyon élveztem a túrát, a könyv második felét gyakorlatilag egy ültő helyemben olvastam el, mert minden oldal tartogatott valami olyan fordulatot, ami miatt muszáj volt továbbolvasni a történetet. A hangulat nagyon tetszett, thrillerként tökéletesen tudott működni ez a regény.