Évösszegző 2024

Tudom, hogy nagyon közhelyes azt mondani, hogy ez az év is gyorsan elszállt, de tényleg olyan, mintha csak tegnap búcsúztattuk volna el az előző évet. Úgyhogy december 31-hez méltóan következzen a 2024-es évet összefoglaló bejegyzés. (A 2023-as év összegzése itt olvasható.) 

- Nem voltak nagy elvárásaim a 2024-es évvel kapcsolatban, mégis azt mondhatom, hogy egy elég jól sikerült évet tudhatok magam mögött. Pedig a január nem indult túl rózsásan, a többi hónap azonban már hozott olyan lehetőségeket, amiket hiba lett volna kihagyni.

- A tavasz intenzív munkával telt és mivel idén különösen hamar megérkezett a jó idő, minden elvirágzott addigra, mire időm lett volna gyönyörködni a virágzó fővárosban.

- Aki régebb óta olvassa a blogot, tudhatja, hogy szeretek utazni. Idén Szlovéniát fedeztem fel egy nagyobb körutazás és egy kisebb városnézős-strandolós program keretében. Szlovénia csodálatos, a látott helyszíneken kívül is van bőven látnivaló, úgyhogy egyszer majd azokat is szeretném pótolni. Egy last minute utazásnak köszönhetően pedig egy tengerparti nyaralásra is volt lehetőségem Zakynthoson. A nyári élménygyűjtésből természetesen a barátok sem maradhattak ki. Néhány év kihagyás után idén ismét csatlakoztam a Berkenyén hétvégéző csapathoz. Rendkívül tartalmasra sikerült a nyaram, gyakorlatilag idén tudtam bepótolni mindazt, ami a Covid idején kimaradt.

- Az ősz nagyon hamar eltelt. Mire feleszméltem, már október közepét mutatott a naptár, én viszont minél tovább szerettem volna kihasználni a jó időt. Úgyhogy egy rövid kirándulás erejéig Tata városába látogattam el. Az őszi színekben pompázó város nagyon tetszett, úgyhogy már most tervben van, hogy nyáron is megejtek majd egy hasonló kirándulást.  

- A lakáscsinosítás jegyében idén két olyan dolgot sikerült megvalósítanom, amelyek régóta esedékesek voltak. Először is lett két nagy könyvespolcom, így sokkal rendezettebben tudom tárolni a könyveimet. Másodszor pedig a konyhám gazdagodott egy fűszertartó polccal, amelynek köszönhetően sokkal átláthatóbbak lettek a főzéshez használt kellékeim. 

- Az adventi időszakot sajnos betegeskedéssel töltöttem, emiatt sokkal kevesebb ünnepváró programot tudtam beiktatni, mint szerettem volna. Cserébe a Karácsony nagyon békésen és pihentetően telt. Fárasztó volt ez az év, jólesett az év végi lelassulás.

- Idén nagyjából ugyanannyi bejegyzést írtam a blogra, mint tavaly. Moziba sajnos nem jutottam el, viszont a tavaly megtekintett alkotásokhoz képest 2024-ben sokkal jobb filmeket láttam a korábbi évek terméséből válogatva. A sorozatokat illetően csak két rövid évadot tudtam megnézni, azok is régebbi sorozatokból voltak (Codename: Annika és Why Women Kill). Jövőre remélhetőleg több epizódra lesz időm. 

- Még egy bekezdést szentelve a blognak: idén megszületett a 200. filmes bejegyzésem (ez volt az) és a 100. könyves tartalmú bejegyzésem (ami pedig ez volt). 

A 2025-ös évre minden olvasómnak egészségben, sikerekben és boldog pillanatokban gazdag új évet kívánok! 

 

Beth Moran: Let it snow - Szerelem karácsonyra

"Mert az embereknek mindig szükségük lesz az emberekre."

Fülszöveg: Bea ​Armstrong, a helyi időjós – miután véget ért hosszú távú kapcsolata – igyekszik kerülni a családját, ezzel együtt elkerülhetetlen „ugye megmondtam” megjegyzéseiket. Ám ahogy sebesen közeledik a karácsony, végül mégis hazafelé tart a Charis House-ba, a sherwoodi erdő mélyén megbúvó iskolába, amelyet anyja és apja vezet a régi családi otthonukban. Mindennek tetejébe az elviselhetetlen Henry Fairfax – akit a szülei a kezdetektől fogva férjének szemeltek ki – szintén meghívást kapott.
A megváltás egy utolsó pillanatban kapott meghívó formájában érkezik egy felvételi interjúra, amelyen elnyerheti álmai állását. Csak néhány apró probléma akad… Az interjú Skóciában lesz, Bea-nek nincs autója, és máris hull a hó. Az egyetlen megoldás az, hogy Henry elviszi őt. Vajon lehet ennél rosszabb ez a karácsony…?
Ám a felejthetetlen, kétnapos interjú, egy rönkházban töltött éjszaka és egy rémálomszerű, havas tájakon át vezető utazás során Henryről kiderül, hogy egyáltalán nem olyan, mint gondolta. Ráadásul, amikor Bea első szerelme, egyben friss exe is felbukkan, Bea-nek nehéz döntést kell hoznia…

Tavaly valósággal felrobbantotta az internetet Beth Moran könyve, a gyönyörű borítójával és a különleges, élfestett lapjaival gyakorlatilag lehetetlen volt kikerülni. Mivel akkor nem fért be a karácsonyi olvasmányaim közé, idén mindenképpen szerettem volna sort keríteni rá. 

Az ismertető a regény kb. kétharmadát elspoilerezi, de az azért elég egyértelmű, hogy a Let it snow nem egy hosszú körmondatokból álló, több idősíkkal operáló, veretes történet. Viszont habkönnyűnek sem mondanám, mert az Armstrong családon keresztül elég komoly témákat (pl. szülő-gyerek kapcsolat, családi titkok, elvárások, stb.) is felvonultat a regény. 

Amikor olvasni kezdtem a könyvet, nem is értettem, hogyan lehet a Bea - Henry - Adam kapcsolatmátrixszal 400 oldalt kitölteni. Bár tényleg ez a történet fő szála, a mellékszálak is kellően érdekesre sikerültek. Nekem például kifejezetten tetszett a skóciai kiruccanás és a hagyományostól teljes mértékben eltérő állásinterjú. Az viszont egy idő után zavart, hogy mindig történt valami furcsaság, ami összezavarta a szereplőket és eltérítette őket az eredeti céljuktól.

Nyilván a Let it snow nem a 100%-ig pontos valóságot tárja az olvasók elé, ennek ellenére jólesett elmerülni ebben a történetben. A szereplők nagyon sarkítottak, de alapvetően kedvelhetők és a viselkedésük is érthető. Bár Beát kedveltem meg a legnehezebben (az első néhány fejezetben borzasztóan idegesítő és ellentmondásos karakter volt), végig kíváncsi voltam, hogyan alakul a sorsa. 

A karácsonyi hangulat maximálisan átjött a könyvből, amelyre természetesen a borító is ráerősített és a történet is kellően szívmelengető volt. Amit én személy szerint egy kicsit hiányoltam, az a meghitt családi légkör. Kevés olyan alkalom volt, amikor az Armstrong család tagjai - akiknek a Karácsony amúgy kifejezetten fontos ünnep - békében és egymásra odafigyelve töltötték az időt. Én is nagyon szeretem az ünnepi időszakot, de az Armstrong család szokásaiba belelátva, ez az időszak náluk egy vastag cukormázzal és csillámporral leöntött, zsúfolt és száguldó gyorsvonatra hasonlított. Nem volt rossz olvasmány a Let it snow, de a történések arányán és a szereplők jellemén lehetett volna még finomítani.

Karácsony

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog Karácsonyt kívánok!

Charles Dickens: Karácsonyi történetek

"… mert jó néha gyereknek lenni és sohasem jobb, mint karácsonykor, mikor az ünnep hatalmas megalapítója maga is gyermek volt."

Fülszöveg: A nagy angol mesemondó talán legismertebb műve az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének. Szegénység és gazdagság örök ellentétét állítja szembe és oldja föl Dickens a szívtelen, gazdag Scrooge megigazulásának meseszerű történetében, amelynek adaptációival (több tucat megfilmesítés, hangjáték, színpadi változat) évről évre találkozhatunk karácsony táján. A mű első megjelenésétől fogva óriási népszerűségnek örvend, s részben ezért Dickens a következő huszonöt évben még sok más karácsonyi-újévi történetet írt. A Karácsonyi történetek címen ismert klasszikus összeállítás, amely a Karácsonyi ének mellett négy további történetet – Harangszó (1844), Házi tücsök (1845), Az élet csatája (1846), A szellem embere (1848) – tartalmaz, magyarul utoljára 1958-ban jelent meg egy kötetben.

Charles Dickenstől már régóta szerettem volna olvasni, így amikor az Európa Kiadónál megjelent ez a gyűjteményes kötet, akkor el is határoztam, hogy ez lesz idén az adventi olvasmányom. A történetek közül csak a Karácsonyi éneket ismertem, de a többit is érdemes volt elolvasni, mert tényleg segítettek ráhangolódni az ünnepekre.

A Karácsonyi ének egy örök klasszikus, a szellemek olyan leckét adnak Ebenezer Scrooge-nak, ami szerintem mindenkinek tanulságos lehet. A Harangszó szintén csodálatos történet, nekem ez tetszett a legjobban a kötetből. Lélekre ható, elgondolkodtató és a szereplők is kedvelhetők. Kivéve persze a város gazdag elöljáróit, akiket Dickens szinte csak negatív tulajdonságokkal ruház fel. 

Érdekes olvasmány volt a Házi tücsök és Az élet csatája. Bár egyik sem kifejezetten karácsonyi vagy téli történet, nagyon szépen mutatja be a szeretet és a megbocsátás fontosságát. És a szeretet ünnepének közeledtével jólesett olyan történeteket olvasni, amelyeknek a végén elsimulnak a szereplők közötti sérelmek, a családtagok békében és boldogságban élhetik az életüket. 

A legkevésbé A szellem embere tetszett. Hiába a Karácsonyi fantázia alcím, ezt a történetet nem bírtam végigolvasni. Már az elején nagyon hosszúak a leírások, később pedig úgy éreztem, hogy egy helyben állnak az események és oldalakon keresztül nem történik semmi. Lehet, hogy ez néhány oldallal később megváltozik, én sajnos 15 oldal után feladtam a próbálkozást. 

A négy elolvasott történet mindegyike nagyon tetszett, Dickens történetei még ma is megállják a helyüket. Mindegyik tartalmaz olyan gondolatot, amit a 21. században is érdemes megfogadni.

Agatha Christie: Három vak egér és más történetek

Fülszöveg: Valahol az isten háta mögött, egy frissen nyílt fogadóban különös vendégsereg esik a tomboló hóesés fogságába. A helyzetet nem teszi rózsásabbá, mikor a sítalpon érkező rendőr, Trotter őrmester tudatja az egybegyűltekkel, hogy gyilkos van közöttük, és újból ölni készül…
A Három vak egér klasszikusnak született: 1947-ben kifejezetten Mária anyakirályné kérésére készült a BBC rádió számára, színpadi változata, Az egérfogó az 1952-es bemutató óta folyamatosan műsoron van, kibővített verzióját pedig épp a kezében tartja az olvasó – akinek azonban nem kell megelégednie e páratlan sikerű történet fordulataival: a „krimi királynője” ugyanis nyolc másik nyomozást is kínál Miss Marple, Hercule Poirot és Mr. Harley Quin főszereplésével.

Karácsony közeledtével egy télen játszódó történetet szerettem volna olvasni, emellett szerettem volna csökkenteni az olvasatlan Agatha Christie könyveim számát. A Három vak egérrel már régóta szemeztem és akkor döntöttem mellette, amikor megjelent a NIOK decemberi témája - egy könyv, aminek a címében szám van. 

Imádom Agatha Christie regényeit, a Mert többen nincsenek óta engem lenyűgöz a történetvezetése és a stílusa. A Három vak egér a krimi királynőjének minden jellegzetességét magán hordozza: a helyszín a hóvihar miatt el van zárva a külvilágtól, a szereplők egytől egyig érdekes karakterek és bár látszólag nincs közöttük kapcsolat, az események előrehaladtával egyre több dolog derül ki róluk. Giles és Molly Davis újdonsült panzióvezetőként csak egy kis lépéssel van lemaradva az olvasóhoz képest és talán pont emiatt üt nagyot ennek a rövid kisregénynek a csattanója. Ezúttal sajnos nem sikerült kitalálnom a gyilkos személyét, a nyomozást és a csavarokat viszont nagyon élveztem. 

Igaz, hogy a karakterek nincsenek a legapróbb részletekig kidolgozva, de az ecsetvonás-szerű jellemrajzok pont elégnek bizonyultak. Az írónő minden szükséges információt megad róluk és nekem nem is hiányzott a szereplőkkel kapcsolatban semmi. Nincs semmilyen felesleges leírás vagy körítés. A cselekmény pörgős, egy másodpercnyi üresjárat sincs a történetben. Olvasás közben egyébként többször is úgy éreztem, mintha egy színdarab szövegkönyvét tartanám a kezemben, úgyhogy ez a történet még mai szemmel nézve is megállja a helyét a színpadon. Azt pedig csak remélni tudom, hogy egyszer majd lehetőségem nyílik színházban is megnézni az Egérfogót...

A kötet többi novellája is tetszett - némelyiket ismertem is -, úgyhogy annak is jó szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet, aki még csak ismerkedik Agatha Christie műveivel és ikonikus szereplőivel.