Jennifer Rosner: A sárga madárka énekel

"Maga az élet is apró, törött darabok egyben tartásából áll."

Fülszöveg: Amikor a náci katonák összegyűjtik a zsidókat, Róża és ötéves kislánya, Shira elmenekülnek a városukból, és egy ismerős gazda pajtájában keresnek menedéket. Éjjel-nappal a szénapadláson rejtőzködve Shirának nagyon nehezére esik csendben maradnia, ráadásul állandóan lüktet benne a zene, és hívogatja a pajtán kívüli élet. Róża, hogy megnyugtassa a gyermekét, egy elvarázsolt kertben élő kislányról mesél: a kislánynak megmukkannia sem szabad, ezért a sárga madárka énekel helyette. Mindent eldalol, amit a kislány fejben komponál, és a történetben a dallam segít a virágoknak szirmot bontani.
Róża ebben a fantáziavilágban tudja megvédeni Shirát az őket körülvevő világ borzalmaitól. Eljön azonban a nap, amikor a menedékük tovább már nem biztonságos, és Różának lehetetlen döntést kell hoznia: maga mellett tartja Shirát, vagy megadja neki az esélyt, hogy tőle elszakítva élje túl a háborút. 

Nem rajongok a zsidókról szóló történetekért - egyszerűen azért, mert mai szemmel nézve is borzasztó dolgok történtek velük a holokauszt idején -, de erre a könyvre kíváncsi voltam. Rövid, könnyen olvasható fejezetekből áll a regény, így gyorsan elfogytak az oldalak. Na persze a történet is vitt magával. A németek elöli bujkálás, rejtőzködés és az állandó veszélyérzet folyamatosan jelen van, ugyanúgy, mint a remény, hogy Róża és Shira viszontlátják egymást. 

A könyv elején egy pajtában találkozunk Różával és a kislányával. A háború elején vagyunk, de már így is sok viszontagságon mentek keresztül és a pajtában sem könnyű az életük. Sokáig azt hittem, hogy végig ott fognak maradni, de aztán másképp alakulnak az események és el kell szakadniuk egymástól. Amíg együtt voltak, akkor is lehetett sajnálni őket, de igazán akkor izgultam értük, amikor külön-külön próbálnak túlélni és boldogulni. Elképesztő az a fizikai és lelki erő, ami Różának volt. Olvasás közben sokszor belegondoltam, hogy hasonló helyzetben vajon én hogyan döntenék/döntöttem volna és hogy mennyire lennék/lettem volna kitartó.

Sok elemében hasonló ez a könyv a Döntéshez, emiatt hasonló gondolatokat tudok magammal vinni belőle. Tetszett, hogy nincs túlbonyolítva a történet, az írónő rövid, egyszerű mondatokkal vázolja fel az eseményeket és az érzelmeket. A zene szépen belesimul a történetbe, keretet is ad neki, Shira számára pedig az életet jelenti. A sárga madárka szereplésével nem volt gondom, sőt, tökéletesen illett a kis Shira gyermeki világához. A befejezéssel teljes mértékben elégedett vagyok, számomra így lett kerek ez a történet. 

"A múltbéli életből kiemelkedés azzal jár, hogy az ember új dolgokat tesz magáévá, távol tartja magát mindattól, ami emlékeket idézne."