"Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni, amit tettél vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most."
Fülszöveg: Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeznek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Josef Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kéri Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt. Edith túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.
Nagyon rég a könyvespolcomon volt ez a kötet és valamiért most éreztem úgy, hogy ideje elolvasnom. Tudtam, hogy igaz történetet dolgoz fel, mégis több helyen hátborzongató volt olvasni, hogy a fiatal Edithnek mi mindenen kellett keresztülmennie. Nincs annyira részletezve, mint a holokausztról szóló filmekben, inkább azokat az eseményeket emeli ki, amik a legjobban megérintették 16-18 évesként. Engem leginkább az fogott meg, hogy még ezekben a kilátástalan helyzetekben is tudott kapaszkodót találni és reménykedni a túlélésben.
Úgy tudtam drukkolni Edithnek, hogy tudtam, hogy - nyilván - túl fogja élni a borzalmakat, annak viszont még jobban örültem, hogy Magda (Edith nővére) is életben maradt. Az egyik legszebb pillanat számomra az volt, amikor a sok borzalom és viszontagság után a három nővér - Edith, Magda és Klára - az egykori otthonukban újra találkozik Kassán. Hihetetlenül erős kapocs van közöttük, ami a későbbiekben is megmaradt. Annak ellenére, hogy szétválnak útjaik, Edith folyamatosan tartja a kapcsolatot a testvéreivel (időről időre találkoznak is) és sok esetben kikéri a véleményüket.
A családi kötelékek mellett Edith további életútját végigkövethetjük egészen 90 éves koráig. Látjuk a megismerkedését és az esküvőjét a későbbi férjével, Bélával, gyermekeinek születését, az emigrációját és az amerikai karrierépítését. Elég gyorsan halad a könyv az életesemények felvonultatásával, az eltelt évtizedekből csak egy-két jelentősebb év kap kiemelést. Ezzel párhuzamosan viszont Edith traumafeldolgozása is elkezdődik és mivel érdekel a pszichológia, kifejezetten élveztem a felsorolt eseteket és hogy ezek hogyan segítenek a múlt feldolgozásában. Az eseteken keresztül Edith módszerét és gondolkodásmódját is megismerjük, a felvázolt esetek pedig nemcsak Edith számára, hanem nekünk, olvasóknak is tanulságos. Volt olyan eset, amihez hasonlót én is tapasztaltam már, úgyhogy sokszor olyan volt, a Döntést olvasni, mintha egy önsegítő könyvet tartanék a kezemben.
Rengeteg megszívlelendő gondolat és fontos megállapítás van a könyvben, de egyáltalán nem érződik a könyvön a tankönyvszerűség. Inkább az életigenlés, a pozitív életszemlélet és a reménykedés hatja át az egész művet. Biztosan újraolvasós lesz részemről, mert útmutatásként szolgálhat, ha úgy érzem, hogy valamilyen törést vagy fájdalmat fel kell dolgoznom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése