A nemrég megözvegyült Andrew Blake elhagyja Londont, hogy visszatérjen arra a franciaországi birtokra, ahol egykor megismerte a feleségét. A boldogabb idők emlékeihez vezető út azonban egyáltalán nem a tervek szerint alakul... Blake kénytelen eljátszani a komornyik szerepét, hogy a Beauvillier-birtokon maradhasson. A ház különös úrnőjén, Madame Beauvillier-n kívül megismeri Odile-t, a határozott szakácsnőt, a park végében remeteként élő, makacs házmestert, Philippe-et és Manont, a fiatal takarítónőt. Blake hamarosan rájön, hogy új ismerősei éppoly elveszettek, mint ő maga. A férfi, aki már semmit sem várt az élettől, új esélyt kap arra, hogy mindent elölről kezdjen...
A 2023-as év filmtermése közül szemezgetve bukkantam rá erre a francia filmre. Mind az előzetese, mind a története megfogott, nem beszélve John Malkovichról, aki egyértelműen a húzóneve ennek a filmnek. Anno nem szólt túl nagyot ez a film, a mozis plakátjára sem emlékszem, de ez nem jelenti azt, hogy a Vendég a francia kastélyban rossz lenne. Csak kevés figyelmet kapott.
És hogy miről is szól ez a film? Szerintem magáról az életről. A főszereplőnk, Andrew Blake a felesége halála után új életet akar kezdeni, amihez egy számára ikonikus helyre utazik. Alapvetően a nosztalgia vezérli, de hamar belátja, hogy a Beauvillier-kastélytól nem kapja meg azt, amit szeretne. Ennek ellenére nem keseredik el, sőt. Ál-inasként jó pár fura szituációba kerül, de minden helyzetből igyekszik kihozni a legjobbat. Optimizmusa és életigenlése pedig ragadós, a kastély minden lakóján megpróbál segíteni a maga módján.
Alapvetően tehát egy vígjátékkal van dolgunk, komolyabb témák csak érintőlegesen kerülnek említésre. Sok újdonság nincs ebben a filmben és a cselekmény is kiszámítható, mégsem válik unalmassá és gagyivá a film, ami a szerethető szereplőknek köszönhető. Az egyedüli kivétel Madame Beauvillier. Az egyik percben kimért és rideg házigazda, a másikban társra és szeretetre vágyó nő, a harmadikban pedig döntésképtelen és álomvilágba menekülő kastélytulajdonos. Andrew Blake mellett ő lehetett volna a történet fő mozgatórugója, de egyszerűen annyira súlytalan karakter ő, hogy még a macska sorsa is jobban érdekelt, mint az övé.
A humor viszont jól működik és sokszor a britek és franciák közötti kulturális ellentétekre is rájátszanak, de semmit nem visznek túlzásba. A zárás nagyon szép volt, jó volt látni, hogy a film elején még idegen és zárkózott emberek hogyan kovácsolódnak össze egy egymással törődő, nagy családdá. Franciásan bájos film lett Gilles Legardinier alkotása, még karácsonyi filmként is megállja a helyét.
Értékelés: 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése