Fülszöveg: Kilenc embernek hozza ugyanazt a levelet a postás. Kap egyet a híres színész, a megbecsült professzor, az átlagos családapa és még hatan mások. A levelek címzettjei hamarosan eltűnnek az élők sorából. Van, akit lelőnek. Van, akit megfojtanak. Van, akivel méreg végez.
Jessica Winslow FBI-ügynök is birtokosa egy ilyen halált hozó küldeménynek. Meggyőződése, hogy egy őrült terve áll mögötte. Valaki elkezdte véghez vinni Agatha Christie híres művének, a Tíz kicsi négernek bámulatosan agyafúrt gyilkosságait. Ám az áldozatok nem bűnözők. Akkor vajon mi a közös bennük? Mert az már biztos: akinek a neve ott a listán, azt valaki halálra jelölte. Ezért az FBI-ügynök nekilát az ördögi kirakósjátszmának, mielőtt még őt is elkapja a gyilkos.
Ehhez a könyvhöz egyértelműen Agatha Christie krimije volt a hívószó, a fülszöveg pedig csak fokozta a várakozásomat. Amikor elkezdtem olvasni Peter Swanson könyvét, még a Rókabérc is visszaköszönt, ugyanis a könyv elején a szerző felsorakoztatja a szereplőket és némi információt is elhint róluk. Az alaphelyzet gyorsan felvázolódik: a kilenc szereplő szép sorban megkapja a borítékot, benne - a sajátjukkal együtt - kilenc nevet tartalmazó listával, majd ezek az emberek egymás után kezdenek távozni az élők sorából.
A nyomozás nem indul be azonnal, előbb a szereplőket próbálja meg bemutatni az író. Minden szereplőre egy kisebb alfejezet jut - ami gyakorlatilag néhány oldalt tesz ki -, emiatt nagyon felületesnek éreztem őket. Lényegében a főbb ecsetvonásokat látjuk belőlük, csak azokról tudunk meg egy kicsivel többet, akiket nem a könyv elején likvidál a gyilkos. A szereplők nagy része egyáltalán nem volt szimpatikus, csak a Caroline - Ethan párost sikerült megkedvelnem.
Az ügy felderítése kifejezetten lassú és akkor derül ki a megoldást jelentő információ, amikor már alig marad élő ember a kilences listáról. A gyilkos személyét nem volt nehéz kitalálni és tulajdonképpen a motivációja is érthető volt, de valahogy mégsem hozta ez a krimi azt a hatást és feszültséget, mint amit vártam tőle. Ezt a könyvet már a borítón a Tíz kicsi négerhez hasonlítják (ami azért feltételezi, hogy az olvasó ismeri ezt a művet), mégis nagyon sok idő elmegy azzal, hogy Sam Hamilton nyomozó a szánkba rágja az Agatha Christie könyv cselekményét. Ez már önmagában kiábrándító volt, a szereplők logikátlan viselkedése legalább ugyanennyire bosszantott. Az utolsó fejezetet is feleslegesnek éreztem, sokkal jobb lett volna a levéllel lezárni ezt a történetet.
Egynek jó volt ez a krimi és nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem tartozik a műfaj kiemelkedő darabjai közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése