Az idei ősz eddig különösen esős, így mivel a tervezett szabadtéri programjaim nagy részét el- vagy későbbre kellett halasztanom, arra gondoltam, hogy sorozatnézéssel töltöm a hétvégémet. A közelmúlt terméseiből szemezgetve végül az Ils étaient dix mellett döntöttem.
A könnyebb hivatkozás végett rögtön azzal kezdeném, hogy Agatha Christie: Tíz kicsi néger c. krimijének adaptációjáról van szó. Néhány éve készült már egy brit feldolgozás, 2020-ban a franciák jöttek ki egy 6 epizódos minisorozattal. Az alapsztori ezúttal is követi a könyvet: tíz ember meghívást kap a Karib-tenger egyik paradicsomi szigetén található Green Paradise hotelba. Az öt férfi és az öt nő izgatottan érkezik, úgy gondolják, egy gondtalan nyaralásban lesz részük. Ám hamarosan csalódniuk kell: az igazgató nem jelenik meg, a hely elhanyagolt és hamarosan a térerő is megszűnik. Hamarosan rájönnek, hogy csapdába csalták őket, egy rejtélyes hang pedig közli velük, hogy mindannyiuknak lakolniuk kell a múltban elkövetett bűneik miatt.
Alapvetően nem volt rossz ez a feldolgozás, hozta azokat a jegyeket, amikre előzetesen is számítottam. A két adaptáció közül viszont nekem egyértelműen a brit tetszett jobban, ez a sorozat inkább egy Survivor showra emlékeztetett. A sziget egyáltalán nem áraszt depresszív hangulatot, cserébe remekül ki tudták használni a természeti adottságokat: a hőséget, a víz- és élelmiszerhiányt, a tengert, az állat- és növényvilágot, valamint a trópusi betegségeket. Néhány extra csapdát el tudtam volna még viselni, de így is kihoztak mindent a helyszínből, amit lehetett.
A hat epizódot először kevésnek éreztem, de összességében elégnek bizonyult. Sikerült megismerni a szereplőket és a gyilkos személyét és motivációját is hamar ki lehetett találni. Az események több idősíkon zajlanak: egyrészt flashbackeken keresztül mindegyik szereplőről megtudjuk, hogy milyen bűnt követett el, másrészt nyomon követhetjük, ahogy egymás után likvidálódnak, harmadrészt pedig egy rendőrségi nyomozópáros is vizsgálódni kezd a szigetre utazók után. Ez utóbbi miatt kapott némi modern színezetet a sorozat, de enélkül is működőképes volt az egész.
Azt nem mondom, hogy minden szereplőt megkedveltem, az elején némelyik kifejezetten ellenszenves volt. A sok káromkodás is zavart, a bazmegelések nagy részét nem éreztem indokoltnak. A színészek hozták a kötelezőt, de egyiküknél sem éreztem kimagasló alakítást. A legidegesítőbb számomra Victoria volt, a sokadik bekattanása után már nagyon vártam, hogy végezzenek vele. Néhány szereplő viszont látványos jellemfejlődésen ment keresztül (pl. Kelly), úgyhogy emiatt nekem a Kockára is hasonlított ez a sorozat.
A megvalósítással sem voltam maradéktalanul elégedett. A szigetet sokszor látjuk felülnézetből, de mindig úgy néz ki, mintha egy 20 évvel ezelőtti számítógépes játékban lennénk. A skorpiók, az ijesztgetések és néhány elhalálozás is igen érdekes technikával lett megcsinálva, nagyon kilógtak az adott jelenetben. Nem olyan látványvilágot vártam, mint egy nagy költségvetésű mozifilmnél, de ezek az apróságok is rontottak az összképen.
Értékelés: 6.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése