"Nincs párja annak az érzésnek, amikor őszinte lehet az ember olyasvalakihez, akiben megbízik."
Fülszöveg: Claire Wright mindenre elszánt. Egy angol lány, aki New Yorkban tanul színjátszást, és nincsen zöldkártyája, de elfogadja az egyetlen állást, amelyet kaphat: beáll külsősnek egy válóperes ügyvédi irodához, ahol azt a feladatot kapja, hogy hotelek bárjaiban játssza a könnyűvérű nőcskét, hogy csapdába csalhassa a kikapós férjeket. Ám a játék egyszer csak komolyra fordul.
Amikor az egyik célszemély gyanúsítottja lesz egy gyilkosságnak, a rendőrség ráveszi Claire-t, hogy drámai tehetségét bedobva csalogassa ki a férfiból a vallomást. Claire az első perctől kételkedik saját szerepében. Valóban gyilkos Patrick Fogler? Vagy sokkal több van ebben a csapdában annál, amit neki mondtak? A lánynak hamarosan rá kell jönnie, hogy élete legveszélyesebb szerepét osztották rá.
Wow, wow és wow! Pontosan azt hiányoltam a mostanában olvasott regényekből, amit ettől a könyvtől megkaptam. Már az első fejezet felkeltette a kíváncsiságomat és kisebb megszakításokkal, de szinte egy ültő helyemben kiolvastam J. P. Delaney krimijét/pszichológiai thrillerét. Abszolút letehetetlen könyv volt számomra.
Az eseményeket Claire szemszögéből látjuk és ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy ismerjük meg őt is egyre jobban. A történet végig izgalmas, amint egy picikét leülne a sztori, rögtön történik valami, ami aztán továbblendíti az eseményeket. Bár a fülszöveg alapján nagyjából számítottam rá, hogy mi vár rám és hová fut ki a történet, valójában azonban sosem tudtam előre, hogy mi lesz a következő lépés, mi a valóság és mi a képzelet szüleménye. Szóval ez az elme játékának és a határok elmosódásának is a könyve.
Tetszett az is, hogy a könyv Charles Baudelaire: A romlás virágai c. verseskötete köré lett szervezve. Annak idején nekem ezek a versek kimaradtak (legalábbis nem rémlik, hogy irodalomórán bármelyiket is olvastuk vagy elemeztük volna), úgyhogy most be tudtam pótolni őket. Azt nem mondom, hogy tetszettek (némelyik inkább ijesztő és groteszk), de tény, hogy mindegyik vers és idézet kulcsfontosságú szereppel bír, hiszen ez az egyetlen nyom, amit a gyilkos maga után hagy.
Rengeteg utalást és kulisszatitkot kapunk a színház világából, a párbeszédek egy része is úgy van megírva, mintha egy forgatókönyvet olvasna az ember. Az egyébként többször is eszembe jutott, mennyire jól működne ez a történet filmen. A karakterek jól kidolgozottak és a cselekmény is pörög, de valójában az egy-két brutális részt leszámítva ez a krimi inkább a hangulatával tudott igazán hatni. A temetős jelenettől fogva konkrétan libabőrös volt a karom.
A szereplők közül senkit sem kedveltem meg igazán, de a fordulatos történet és a fokozatosan adagolt feszültség bőven kárpótolt ezért. Olvasás után jöttem rá, mennyire találó ennek a könyvnek a címe - az angol és a magyar egyaránt - és a borítója: tökéletes összhangban vannak J. P. Delaney regényének tartalmával és üzenetével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése