Frances sikeres és boldog írónő egészen addig, amíg házassága zátonyra nem fut. Az alkotói válságát is képtelen legyűrni, ezért barátnője ajándékként elküldi Olaszországba pihenni és feltöltődni. Frances beleszeret egy elhanyagolt, ódon villába és hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy hátat fordít eddigi életének és megvásárolja. Az átalakítás körüli mediterrán megoldások az elején majdnem meghátrálásra késztetik, de mikor egyre közelebb kerül az ott élőkhöz, elvarázsolja a környezet szépsége, a kisváros és lakóinak melegsége.
Évekkel ezelőtt már láttam a Napsütötte Toszkánát, de most az olasz nyaralás alkalmából újranéztem, mert nem sokra emlékeztem a filmből. A helyszínek gyönyörűek és ismerősek voltak (a film első megnézésekor még nem jártam Olaszországban), a történet pedig az első perctől magával ragadó. Semmilyen felesleges részen nem időzik el túl sokat, ugyanakkor bizonyos jeleneteknél lelassít a tempó.
A színészgárda soraiban kevés a nagy név, de egy ilyen filmhez nem is biztos, hogy kell. A főszereplőt alakító Diane Lane minden percben remekel, hihetetlen könnyedséggel játssza az írónőt. Abszolút hitelesnek tűnik, simán el tudtam hinni, hogy magát az írónőt látom a vásznon. Mellette még Sandra Oh neve volt ismerős, aki szintén egy szimpatikus karaktert hoz.
Ugyan a történet meseszerűnek tűnik, meg kell jegyezni, hogy szinte teljes egészében meg is történt. Frances Mayes könyvet is írt róla, ez szolgáltatta a film alapját. Igazi lélekmelengető alkotás lett a Napsütötte Toszkána, ami tele van élettel és tanulságos gondolatokkal. Engem teljesen elvarázsolt, a sok öldöklős film között felüdülés volt látni egy olyan alkotást, ami nemcsak kikapcsolja, hanem fel is tölti az embert.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése