La casa dalle finestre che ridono - A nevető ablakos ház (1976)

A furcsa cím meglepő módon egy olasz horrorfilmet takar és bár nem terveztem, hogy megtekintem, a címe miatt kíváncsi voltam rá.

A fiatal restaurátor, Stefano megbízást kap a ferrarai síkság egyik kisvárosában, hogy restaurálja a templom Szent Sebestyén mártíriumát ábrázoló freskóját, melynek alkotója, Buono Legnani öngyilkos lett. A festőről különös pletykák keringenek a városban, máig az "agónia mestereként" emlegetik, mert modelljeit általában haláluk pillanatában festette le, két rossz hírű nővére segédletével. Stefanót megbabonázza, ugyanakkor félelemmel tölti el a festmény, ám mégis elkezdi a munkát, pedig a titokzatos telefonhívások és halálesetek miatt egyre nyomasztóbbá válik körülötte a légkör. 

Nem egy friss alkotással van dolgunk, mégis működik a film és annak is élvezhető, aki csak az újabb keletű horrorokat kedveli. A várost behálózó titkok, a sötét helységek, a folyamatosan jelen levő félelem és feszültség remek atmoszférát teremtettek és bár sok mindent ki lehetett következtetni, elég tisztességesen végigvitték a történetet. 

Olyan az egész film, mint egy megfilmesített rémálom. Eleinte a normalitás uralkodik, aztán elkezdődnek a furcsaságok és az egyre ijesztőbb események, a végére pedig teljesen lidérces lesz a hangulat. Mégpedig a lehető legkevesebb vérmennyiséggel. Nincsenek hatásvadász gyilkosságok és az ágyjelenetekből is csak sejtetést kapunk, nyoma sincs öncélúságnak. A történet már önmagában is ijesztő, a képi világ és a zene pedig még hatásosabbá teszi.

A színészek alakításai közül a főszereplő fejlődési íve volt a legérdekesebb. A történtek hatására egyre inkább magára lesz utalva, az utolsó jelenetekben pedig azt látjuk, hogy csapdába esett, amiből gyakorlatilag nincs kiút. A korabeli eszközök miatt egy-két jelenet mai szemmel nézve inkább mulatságos, mint félelmetes, de A nevető ablakos ház így is a műfaj egyik kiemelkedő darabja lett. 

Értékelés: 8.5/10