Amikor az ember még kicsi, elképzelni sem tudja, hogy a
szeretett szülei mennyire idegesítő közellenségekké tudnak válni
később. Joe és Patrick gyerekkori jóbarátok, akik a hétköznapi tinik
nyomorúságos életét élik őrlődve a suli és család között. Teljesen
elegük van az otthoni állandó szekírozásból. Elszöknek és az erdőben
építenek maguknak egy páratlan főhadiszállást, Biaggioval, aki valahogy
belekeveredik az akcióba. Míg a zaklatott család utánuk kutat, ők mindent
megtesznek, hogy saját lábra álljanak és teljesen önállóak legyenek a
vadonban.
Első olvasatra a történet nagyban hasonlít a Moonrise Kingdomra; a különbség csak annyi, hogy ezúttal három kamasz fiú választja otthonának az erdőt. Ez már egy kis óvatosságra sarkall, hiszen a legtöbb tinikről szóló filmben óhatatlanul előkerül a csajozás, a szüzesség elvesztése, a piálás és a fingós-hányós poénok, amiket ez a film ügyesen elkerül. Marad a felhőtlen szabadság, a szülők részéről pedig az aggódás.
Látszik, hogy nagy lelkesedéssel készült a film és a három főszereplő srác is jó választásnak bizonyult, összességében mégsem tudtam annyira élvezni ezt az alkotást, mint a Holdfény Királyságot. A felvezetés eléggé döcögött, nem ábrázoltak olyan kaliberű problémákat, amik miatt mindenképp világgá kéne menni. Függetlenül attól, hogy a kamasz fiúk általában hajlamosabbak ellentmondani a szüleik szabályainak.
Ebben a filmben is szükség volt a szülőkre, ám a kelleténél sajnos jóval többször szerepeltették őket. Szerencsésebb lett volna, ha a fiúk több játékidőt kapnak, az ősök pedig inkább a háttérbe szorulnak. Megan Mullally nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de a már-már védjegyének számító ripacskodásával kivételesen nem lógott ki annyira a sorból. Marc Evan Jacksonnal karöltve Patrick szülei inkább rajzfilmfiguráknak tűnnek Joe apjához (Nick Offerman) képest.
A nyári idillt Kelly töri meg, ami megint csak nem tett jót a filmnek. Meglehetősen gyenge a lány alakítása és a szerelmi háromszöget sem bontották ki rendesen. Biaggio karakterével ugyan sikerült némi poént csempészni a drámaibb jelenetek közé, de sokszor így is indokolatlannak éreztem a jelenlétét. Nick Robinson (Joe) és Gabriel Basso (Patrick) párosa elég erős volt ahhoz, hogy elvigye a hátán a filmet.
Mindezek ellenére a Nyár királyai egy könnyed és szerethető ifjúsági film lett, ami olyan élményeket mutat be, melyek a mai tizenévesek életéből kiveszni látszanak. Mindezt szórakoztató formában és csodálatos fényképezéssel teszi. A naplementéknék hosszasan elidőzik a kamera, a természeti képeknél pedig szinte az Utopiára hajazó színvilágban lehet gyönyörködni.
Értékelés: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése