Egyáltalán nem vártam ezt a sorozatot tavaly, mégis ez lett számomra az évad legjobb szitkomja. Nagyon nehezen kedvelek meg egy szitkomot (a Modern Familynek 3 epizód után búcsút intettem, a Community csak az évad felétől lett élvezetes), úgyhogy a Raising Hope-nak is megadtam a 3 résznyi esélyt. Az első rész még nem tetszett annyira, a második már jobban sikerült, a 3. után pedig már egyértelmű volt, hogy maradok.
A történet egy munkásosztálybeli családról szól, akik már fiatalon gyereket vállaltak. Ezután 20 évet előreugrunk az időben, amikor a fiúk ugyanezt teszi. Összejön egy lánnyal, akiről az egy éjszakás kaland után kiderül, hogy körözött sorozatgyilkos. A lányt természetesen elkapják (miután a család feladja a rendőrségnek) és börtönbe kerül, de 8 hónappal később informálja hősünket, hogy gyereket vár. A gyerek születése után a lányt villamosszékben kivégzik, így a gyerek, akit akkor még Princess Beyoncénak hívnak, a srácra marad. Nemsokkal ezután a kislányt átkeresztelik és a Hope (Remény) nevet kapja.
Ha ez még nem lenne elég, sem Jimmy, sem a szülei nem tudják, hogyan is kell felnevelni egy gyereket. A legtöbb poénos szituáció ebből fakad. Néhány flashbackből pedig az is kiderül, hogy Jimmy nevelése sem volt zökkenőmentes. Mindezek mellett a család egy fedél alatt lakik Jimmy dédnagyanyjával (Maw Maw), aki meglehetősen flúgos nőszemély.
Persze a munka és a gyereknevelés mellett a szerelem sem maradhat ki Jimmy életéből. A helyi boltban dolgozó Sabrina (aki Jimmyhez hasonlóan kissé őrült) első látásra szimpatikus neki. Az egyetlen bibi, hogy Sabrinának barátja van, úgyhogy csak erős barátság alakul ki köztük. Ez viszont egyáltalán nem baj a sorozat szempontjából, mert nem ad teret a felesleges drámázásnak.
Amitől működőképes a sorozat, az az ötletesség. Olyan dolgokat ki tudnak hozni az alaphelyzetből, amire a néző nem is gondolna. Emellett ott van még az egyedülálló humor, amihez néha szavak sem kellenek. Elég a kutyaugatást utánzó Hope-ra vagy a jengát játszó Maw Maw-ra gondolni. De szóbeli poénokban is erős a sorozat. A színészek is nagyon el lettek találva, úgyhogy minden adott egy szórakoztató sorozathoz. Mindezek ellenére azonban így is volt egy-két gyengébb epizód, különösen az évad második felében.
A finálé viszont már minden szempontból tökéletes epizód volt: egyszerre volt vicces, elgondolkodtató, érdekes és bájos. Mint maga a sorozat.
Értékelés: 8/10. Szórakoztatásból és ötletességből jeles, kár azért a néhány gyengébb epizódért.
Amitől működőképes a sorozat, az az ötletesség. Olyan dolgokat ki tudnak hozni az alaphelyzetből, amire a néző nem is gondolna. Emellett ott van még az egyedülálló humor, amihez néha szavak sem kellenek. Elég a kutyaugatást utánzó Hope-ra vagy a jengát játszó Maw Maw-ra gondolni. De szóbeli poénokban is erős a sorozat. A színészek is nagyon el lettek találva, úgyhogy minden adott egy szórakoztató sorozathoz. Mindezek ellenére azonban így is volt egy-két gyengébb epizód, különösen az évad második felében.
A finálé viszont már minden szempontból tökéletes epizód volt: egyszerre volt vicces, elgondolkodtató, érdekes és bájos. Mint maga a sorozat.
Értékelés: 8/10. Szórakoztatásból és ötletességből jeles, kár azért a néhány gyengébb epizódért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése