Nem is olyan rég írtam az együttesről, mint az egyik kedvenc bandámról. Azon együttesek közé tartoztak, akiknek minden albumuk többször újrahallgatható volt. Nos, ez a megtisztelő cím sajnos a mai nappal érvényét vesztette.
Ma ugyanis kijött az együttes negyedik albuma Night Train címmel (1. Hopes and Feares - 2004., 2. Under the Iron Sea - 2006., 3. Perfect Symmetry - 2008). Az együttes hivatalos honlapján május 10-e szerepelt a megjelenés dátumánál, így igencsak megörültem, hogy már most meghallgathatom a régen várt új lemezt. Sajnos nagyon hamar alábbhagyott a lelkesedésem.
Már az első szám (Lights) furcsa volt a rövidsége miatt. Ez amolyan intro-féleség, ami nekem teljesen új volt, mert az előző albumokon nincs ilyen. Már csak azért is furcsa a szereplése, mert az album mindössze 8 dalt tartalmaz. A következő szám (Back in time) az album jobban sikerült dalai között van, de nagyon feltűnő a zongora hiánya. Emiatt egészen sajátos a hangzásvilága, de még azt tudom rá mondani, hogy tetszik. A harmadik dal (Stop for a minute) szintén teljesen új hangzásvilágú. Ebben közreműködik K'naan is (ő énekli az idei focivébé hivatalos dalát), emiatt igencsak hip-hopos beütése van a számnak. Nem rossz, sőt, egész tűrhető második hallgatásra. Az album negyedik száma (Clear skies) viszont egy teljesen átlagos szám. Olyan, amit talán elalváshoz tudnék javasolni, annyira semmilyen. A következő szám (Ishin-Deshin (You've got to help yourself)) teljesen olyan, mintha egy japán videójáték aláfestő zenéje lenne. Lehet, hogy ez Tigarah közreműködésének is köszönhető, de a Keantől nagyon idegen ez a stílus. Ez után jött a hatos szám, ami egy szerelmes szám (Your love). A Keane szerelmes számai nagyon szépek, de ez egyenesen szörnyű volt. Annyira alteros beütése van, hogy elsőre nem is bírtam teljes egészében meghallgatni. Ugorjunk is gyorsan az album hetedik dalához (Looking back), ami csak hangyányit emlékeztet 'A' Keanre. Itt is K'naan a vendégművész és ez a dal is inkább egy hip-hopszám és nem rockzene. Ezután az album nyolcadik dalánál (My shadow) már kicsit félve nyomtam meg a "Play" gombot. Azt kell, hogy mondjam, hogy talán ez az egyetlen normális szám az albumon. Nem tökéletes, de ha úgy hallgatnám meg, hogy nem tudnám, ki az előadó, akkor gondolkodás nélkül rávágnám az előadó nevét.
Összességében tehát kaptunk egy olyan albumot, ami a vérbeli rajongók számára bizony csalódás. A nyolc számból (az elsőt nem számítva) talán csak három olyan, amire azt tudom mondani, hogy "szódával elmegy", a többi bizony felejtős. Hiába a My shadow, engem nem győzött meg az album, hogy elkövetkezendő hetekben ez szóljon a gépemen.
4/10 megy az albumra, ennél sajnos nem érdemel magasabb pontszámot.
Ma ugyanis kijött az együttes negyedik albuma Night Train címmel (1. Hopes and Feares - 2004., 2. Under the Iron Sea - 2006., 3. Perfect Symmetry - 2008). Az együttes hivatalos honlapján május 10-e szerepelt a megjelenés dátumánál, így igencsak megörültem, hogy már most meghallgathatom a régen várt új lemezt. Sajnos nagyon hamar alábbhagyott a lelkesedésem.Már az első szám (Lights) furcsa volt a rövidsége miatt. Ez amolyan intro-féleség, ami nekem teljesen új volt, mert az előző albumokon nincs ilyen. Már csak azért is furcsa a szereplése, mert az album mindössze 8 dalt tartalmaz. A következő szám (Back in time) az album jobban sikerült dalai között van, de nagyon feltűnő a zongora hiánya. Emiatt egészen sajátos a hangzásvilága, de még azt tudom rá mondani, hogy tetszik. A harmadik dal (Stop for a minute) szintén teljesen új hangzásvilágú. Ebben közreműködik K'naan is (ő énekli az idei focivébé hivatalos dalát), emiatt igencsak hip-hopos beütése van a számnak. Nem rossz, sőt, egész tűrhető második hallgatásra. Az album negyedik száma (Clear skies) viszont egy teljesen átlagos szám. Olyan, amit talán elalváshoz tudnék javasolni, annyira semmilyen. A következő szám (Ishin-Deshin (You've got to help yourself)) teljesen olyan, mintha egy japán videójáték aláfestő zenéje lenne. Lehet, hogy ez Tigarah közreműködésének is köszönhető, de a Keantől nagyon idegen ez a stílus. Ez után jött a hatos szám, ami egy szerelmes szám (Your love). A Keane szerelmes számai nagyon szépek, de ez egyenesen szörnyű volt. Annyira alteros beütése van, hogy elsőre nem is bírtam teljes egészében meghallgatni. Ugorjunk is gyorsan az album hetedik dalához (Looking back), ami csak hangyányit emlékeztet 'A' Keanre. Itt is K'naan a vendégművész és ez a dal is inkább egy hip-hopszám és nem rockzene. Ezután az album nyolcadik dalánál (My shadow) már kicsit félve nyomtam meg a "Play" gombot. Azt kell, hogy mondjam, hogy talán ez az egyetlen normális szám az albumon. Nem tökéletes, de ha úgy hallgatnám meg, hogy nem tudnám, ki az előadó, akkor gondolkodás nélkül rávágnám az előadó nevét.
Összességében tehát kaptunk egy olyan albumot, ami a vérbeli rajongók számára bizony csalódás. A nyolc számból (az elsőt nem számítva) talán csak három olyan, amire azt tudom mondani, hogy "szódával elmegy", a többi bizony felejtős. Hiába a My shadow, engem nem győzött meg az album, hogy elkövetkezendő hetekben ez szóljon a gépemen.
4/10 megy az albumra, ennél sajnos nem érdemel magasabb pontszámot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése