Mégpedig a Keane.
Nézem (és fordítom is) a Sinchronicity-t és egymás után fordulnak elő benne a Keane-számok. A második részben ez, a harmadikban ez. Emiatt eszembe jutott, hogy milyen rég hallgattam őket. Hát, igen, jó pár éve már. De a zenéjük iránti rajongásom semmit nem változott azóta, az első albumuk (Hopes and Fears) minden dalát ugyanúgy szeretem. Mindegyikben van egy kis melankólia, de igazán a zongoradallamok teszik egyedivé a dalokat.
Szóval, jó érzés felfedezni a régi kedvenceket.
Nézem (és fordítom is) a Sinchronicity-t és egymás után fordulnak elő benne a Keane-számok. A második részben ez, a harmadikban ez. Emiatt eszembe jutott, hogy milyen rég hallgattam őket. Hát, igen, jó pár éve már. De a zenéjük iránti rajongásom semmit nem változott azóta, az első albumuk (Hopes and Fears) minden dalát ugyanúgy szeretem. Mindegyikben van egy kis melankólia, de igazán a zongoradallamok teszik egyedivé a dalokat.
Szóval, jó érzés felfedezni a régi kedvenceket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése