Andreina Cordani: Gyilkosság ajándékba

"Soha ne becsüld le azt a kedves embert, aki teát főz a nyomozónak." 

Fülszöveg: Tizenkét évvel ezelőtt nyolc egyetemi barát alapította meg a Kosztümös Gyilkosságok exkluzív klubját. A játékuk során megoldott bűnügyek véresek voltak ugyan, ám kivétel nélkül fiktívek – egészen addig, amíg a legutolsó, karácsonyi játék alkalmával nyomtalanul eltűnt a csapat egyik tagja.

A többiek most egy skóciai udvarházban gyűlnek össze karácsony előtt, hogy felidézzék a régi szép időket, és az 1920-as évek elitjének drága kosztümeibe öltözve újabb fiktív bűnügyet oldjanak meg. Azonban amikor másnap reggel lady Partridge holttestére egy fán lógva találnak rá, egyértelművé válik, hogy ez a játék véresen komoly, és idén egyetlen ajándékban reménykedhetnek: hogy megérik karácsony reggelét.

Karácsonykor nemcsak romantikus vagy szívmelengető történeteket lehet olvasni, hanem krimiket is. Ez utóbbi közé tartozik Andreina Cordani könyve is, amely még 2024-ben jelent meg, de akkor nem ezt választottam az ünnepekhez. A csodaszép borító mellett a fülszövegen is megakadt a figyelmem, így kíváncsian vártam, mit hoz ki az írónő ebből az alaphelyzetből.  

Adott egy baráti társaság, akik rajonganak a gyilkosságokért és rendszeresen szerveznek tematikus játékesteket. A könyv fő sztorija is erre épül, gyakorlatilag két idősík eseményeit követhetjük végig: a 2011-es évét és a 2023-as évét. A kiindulási pont Karl rejtélyes eltűnése, amelynek magyarázatával egészen a könyv végéig várnunk kell. Elsőre nem érdekeltek különösképpen a múltbéli események, mert ez a társaság egyáltalán nem tűnt barátinak. Sokkal inkább egy érdekszövetséget látunk, ugyanis jelen élethelyzetüket és munkáikat egymásnak és a kapcsolataiknak köszönhetik. És ezt nem is titkolják egymás elöl. 

Valamennyire illett ez a könyv a decemberi NIOK témájához, mert egy közösség történetét meséli el, de itt nem az összetartás van a középpontban. Az őszinteség hiánya, az egoizmus, az áskálódás és a ki nem mondott titkok ugyanis megmérgezik ezt a társaságot, emiatt a szereplők közül senkit sem tudtam igazán megkedvelni. Az események nagy részét Charley szemszögéből látjuk, ő próbálja felgöngyölíteni a jelen eseményszálait. Tetszett, hogy a gyilkossági est a Karácsony 12 napja c. dalra épült (ezt a szereplők 1920-as évekbeli neve is tükrözi), de ennyiben ki is merül az ünnephez kapcsolódó elem. 

A helyszín természetesen egy hóborította, modern civilizációtól elzárt skóciai ház, ahol az emberek hullanak, mint a legyek. Az elkövető személyét nem volt nehéz kitalálni, de a motivációja és a múltbeli történésekkel való kapcsolata már nem volt annyira egyértelmű. A mindenkihez köthető kapocs nekem egy kicsit gyenge és légbőlkapott volt, szinte semmilyen utalás nem volt rá korábban. Az első 50-100 oldalnál nehéz volt követni az időbeli ugrásokat, de aztán elég szépen felpörögnek az események. A magyarázat számomra egy kicsit erőltetett lett, de összességében izgalmas volt ez a karácsonyi krimi. 

Szilveszter Velencében

Kezdjük a 2026-os évet egy utazási élménybeszámolóval! Karácsony után eljutott hozzám egy last minute utazási ajánlat, amire én rögtön lecsaptam. Velence az egyik kedvenc olasz városom, emiatt nagyon csábító volt a gondolat, hogy ott búcsúztassam el a 2025-ös évet és köszöntsem a 2026-ost. 

velencei életképek esti fényekkel és gondolákkal

Már az odavezető út is tetszett, ugyanis Szlovéniát hó borította, így igazi téli hangulatban érkeztünk meg Olaszországba. A téli mesevilág csak a szlovén-olasz határig tartott, Itáliában szikrázó napsütés és 10 fok körüli hőmérséklet fogadott. Velencébe már napnyugta után értünk, így a várost éjszakai fényekben csodáltuk meg.  

hidak mindenhol :)

Jártam már korábban Velencében, így nem volt ismeretlen számomra a vízre épült város, de most sok olyan pontját láthattam, ami eddig kimaradt. Persze így sem tudtam bejárni az egész várost, pedig most rengeteg idő volt rá, de mivel eddig akárhányszor jártam Velencében, mindig találtam új felfedeznivalót, szerintem legközelebb is tartogatni fog érdekességeket. 

 

Velence ünnepi fényekben

 

Az ünnepi fényekben pompázó Velence nem okozott csalódást, gyönyörűek voltak az épületek, az utcák és a kisebb-nagyobb terek. A Szent Márk téren például egy hatalmas karácsonyfa volt felállítva, ami úgy ragyogott a sok dísztől, mintha gyémántokkal lett volna kirakva. A hosszú séta fáradalmait egy aprócska vendéglőben pihentük ki és bár rengeteg róla a negatív vélemény, én teljes mértékben meg voltam elégedve vele.  

óévzáró és újévköszöntő tűzijáték

Éjfélkor 20 perces tűzijáték jelezte a 2025-ös év végét és a 2026-os év kezdetét. Szuper volt a tömeggel együtt ünnepelni és azt hiszem, egy ilyen emlékezetes Szilveszter után csak jól alakulhat az új év. 

Évösszegző 2025

Az év utolsó előtti napján összefoglalnám és lezárnám a 2025-ös évet. Ez az esztendő is nagyon gyorsan eltelt; teljesen olyan érzésem van, mintha tegnap búcsúztattam volna az előző évet. (A 2024-es év összegzése itt olvasható.) 

- Nagy célokat idénre sem tűztem ki, de mivel a tavalyi évem elég jól alakult, szerettem volna, ha a 2025-ös is az lesz. Éppen ezért a január és a február nagyrészt munkával és tervezgetéssel telt, amit a hideg és a szürkeség még meg is könnyített. 

- Reménykedve vártam a tavaszt és a jó időt, de sajnos alig volt olyan nap, amikor az évszaknak megfelelő lett volna az idő. Az egyik ilyen csodaszép napon látogattam el Kőröshegyre, ahol a szivárvány minden színében pompázó tulipánokban gyönyörködtem. Teljesen feltöltött ez a nap, még most decemberben is jólesik felidézni. 

- Nyár elején Etyekre kirándultam, amiről sajnos nem készült bejegyzés, pedig a filmstúdió megtekintése szuper program volt. A marokkói utazás egyértelműen a nyaram és az évem csúcspontja volt. Annyi élményt adott, hogy még hetekkel később is volt mit feldolgozni. Nagyon tetszett az ország, tervben van, hogy egyszer még visszamegyek, mert más területeit is fel akarom fedezni. Szintén nagy élmény volt eljutni Párizsba, a francia főváros lenyűgözött az eleganciájával és a rengeteg látnivalóval. A nyarat egy egynapos strandolással zártam Caorléban. Amikor nem utaztam, akkor pedig fogorvoshoz jártam, mert két bölcsességfogat ki kellett húzni. 

- Ősszel egy régóta bakancslistás helyet kerestem fel: a vácrátóti arborétumot. Nem rajongok az őszért, de az idei kifejezetten szép volt. Gyönyörűek voltak a színek és a fények, igyekeztem minél több időt a természetben tölteni. 

- A november és a december nagyon betemetett munkával, az adventi időszakból szinte semmit nem érzékeltem. Korábban állandó program volt az, hogy elmegyek karácsonyi vásárba, készítek mézeskalácsot vagy találkozom a barátaimmal. Ezek közül egyik sem valósult meg, ráadásul gégegyulladásom is lett, ami miatt még a kórussal sem tudtam énekelni. Az ünnepekre való hangolódást így csak némi dekorációval és könyvekkel tudtam elérni. 

- Kevés sorozatot és filmet tudtam nézni idén, cserébe nagyon jókat sikerült választanom. Tavasszal a Hunyaditól volt hangos az ország, amiből én sem akartam kimaradni. A blog történetében először az évad minden epizódjáról készítettem bejegyzést (nem linkelem be őket, de a keresőbe beírva mind a 10 részről megtaláljátok az írásaimat). Itt jegyezném meg, hogy emelem kalapomat minden blogger előtt, aki több sorozatot is figyelemmel kísér és minden epizódról ír véleményt, mert ez azért nem kis munka.  

- A blogon megszületett a 700. bejegyzés (ez volt az), és nagy örömmel látom, hogy idén sokkal többen látogattak az oldalra, mint korábban. Remélem, ez jövőre is így lesz, én igyekszem 2026-ban is dokumentálni mindent, amit olvasok, látok, hallok és megélek. Eseménydús évet tudhatok magam mögött és a következő is izgalmasnak ígérkezik. 

Ezúton kívánok minden olvasómnak egészségben, sikerekben és boldog pillanatokban gazdag új évet! 

Selma Lagerlöf: Karácsonyi történetek

"Mi mással tölthetné el az ember karácsony éjszakáját, ha nem kap ajándékba egyetlen könyvet sem?" 

Fülszöveg: Tél közepén virágba borul az erdő, egy kislány kincset érő ajándékot kap, az egykor szebb napokat látott iszákos zenész karácsonykor otthonra és új hivatásra lel, az öreg orgonistának pedig rosszkedve van szenteste… Selma Lagerlöf történeteiben sem születik meg magától az ünnepi varázs és meghittség a számtalan elvárás és teendő közepette. A kalandvágyó Nils Holgersson megteremtője, az első Nobel-díjas írónő kötetünkbe válogatott legszebb karácsonyi elbeszéléseiben azonban mindig felragyog az igazi ünnep mélyén rejlő csoda, az a varázslat, amelyet az együttérzés és a szeretet tesz lehetővé. Nyolc felemelő történet a karácsony igazi ajándékáról, az emberi jóságról. 

Idén az ünnepekre hangoldáshoz Selma Lagerlöf novelláskötetét választottam. Bár nagyon szerettem Milly Johnson regényét, most nem akartam egy hosszú könyvbe belekezdeni. Nils Holgersson történetét még gyerekkoromban ismertem meg, de Selma Lagerlöf novelláival eddig még nem találkoztam. Úgyhogy nekem teljes mértékben meglepetés volt ez a nyolc rövid történet. Mindegyik a karácsonyhoz kapcsolódik, de sajnos nem mindegyik nyerte el a tetszésemet. 

A Tél Dalarnában c. történet nagyon szép, ebből a kötetből ez lett az egyik kedvencem. Gyönyörű leírások vannak benne az évszakok sokszínűségéről és a természet körforgásáról. Annyira szépen fogalmaz az írónő, hogy olvasás közben én is láttam magam előtt a tájakat. A karácsonyi rózsák legendája egy nagyon megható történet az ünnep varázslatáról, kifejezetten szerettem ezt a novellát. A trollok muzsikájából sajnos nem sok minden maradt meg, az első két történethez képest ezt gyengébbnek éreztem. A Lucia-nap legendája nagy kedvencem lett, ezt éreztem a kötet legkarácsonyiasabb történetének. Utána A halálfej következett, ami számomra nagyon kilógott a sorból. Sokkal durvább témákat tartalmaz, amiket nem éreztem az ünnephez méltónak. Az utószóban említésre kerül két másik novella (a Gudsfreden - Isten békéje -, és a Frid pa jorden - Békesség a földön -), amiket sokkal szívesebben olvastam volna ebben a kötetben. A karácsonyi vendég és az Álompalacsinta már jobban tetszettek, mindkettő lélekmelengető történet. Az ajándékkönyv pedig egy önéletrajzi ihletésű novella, ami szép lezárást ad ennek a novellafüzérnek.  

A történeteket nagyon szép illusztrációk színesítik és a borító is nagyon hangulatosra sikerült. Jó volt elmerülni a skandináv hagyományokban és legendákban, valamint különleges történeteken keresztül látni a szeretet és a megbocsátás fontosságát. 

The Holiday - Holiday (2006)

Két fiatal nő, két összetört szív. Iris reménytelenül szerelmes a kollégájába, akivel viszonyt folytat. Nem elég, hogy érzelmei viszonzatlanul maradnak, a férfi a karácsonyi bulin bejelenti, hogy eljegyezte az egyik kolléganőjüket. Eközben a munkamániás Amanda rájön, hogy a barátja megcsalja, ezért kiadja az útját. A két összetört szívű lány a világhálón akad egymásra. Miután kölcsönösen elsírják bánatukat, elhatározzák, hogy kipihenik megpróbáltatásaikat. Mivel az egyik Londonban, a másik pedig Los Angelesben él, kitalálják, hogy otthont cserélnek. A pasimentes vakáció azonban nem a tervek szerint alakul. 

Jövőre lesz 20 éves ez a film - és ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire rohan az idő! - és én azóta is minden évben elhatározom, hogy megnézem, de csak most jutottam el oda, hogy egy nagy bögre forró csoki mellett tényleg elindítsam ezt a filmet. 

A '90-es és a 2000-es években rengeteg romkom készült és a többségük sajnos unalmas és felejthető alkotás lett. Mivel ezek nagyon hasonló sztorival bírnak, ezért az ilyen filmeket messziről igyekszem kerülni. A Holiday esetében a színészek névsora győzött meg. Kate Winslet nevéhez nívós produkciók köthetők, emiatt nagyon reméltem, hogy ez a Holiday esetében is így lesz. 

Bár rengeteg klisét felvonultat a film és kilométerekről látni lehet, hogy hová futnak ki az események, én nagyon élveztem a Holidayt. Annyi szeretetteljes jelenet van benne! Számomra a legszebb Iris és Arthur barátsága volt. Csodálatos, ahogyan egymást segíteni tudták és igazából csak némi odafigyelésre volt szükségük. De Graham részéről is kapunk nagyon megható és elgondolkodtató pillanatokat. 

Borítékolni lehet, hogyan végződik Iris és Amanda számára a lakáscsere, mégis végig drukkolni lehet nekik. Kettejük közül nekem Iris karaktere (őt alakítja Kate Winslet) volt a szimpatikusabb, Amanda hisztijei borzasztó idegesítőek voltak. A meseszerű finálé ellenére nagyon tetszett a film, maximálisan átjött az a hangulat és üzenet, amiről a Karácsony is szól. És bár két órás a film, ha készülne folytatás (nem fog), akkor arra én biztosan beneveznék, mert érdekelne, hogyan alakult a későbbiekben a szereplők sorsa.

Értékelés: 8/10 

Karácsony

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog Karácsonyt kívánok!

 

Frozen 2 - Jégvarázs 2 (2019)

Arendelle-ben béke és nyugalom honol, ám Elsa egyik napról a másikra hangokat kezd hallani és elhatározza, hogy megkeresi a hang forrását. Útjára Anna, Kristoff, Olaf és Sven kíséri el és meg is találják a misztikus elvarázsolt erdőt, amelyről a lányok apja mesélt nekik réges-régen. A csapat célja kideríteni Elsa erejének eredetét és megmenteni a királyságot. Az út számtalan veszélyt és titkot tartogat, ami váratlanul éri a szereplőket. 

Több mint tíz éve láttam a Jégvarázst, ami annak idején óriási siker volt a mozikban és a népszerűsége azóta is töretlen. Ezt a rengeteg merch termék is bizonyítja. Mivel az időjárás sajnos nem teszi lehetővé a havas környezetet, arra gondoltam, hogy ezzel a filmmel hangolódok az ünnepekre. A 2013-as filmre már nem emlékeztem pontosan, úgyhogy azt muszáj volt újranéznem a folytatás előtt. 

Hat évvel járunk az első rész után - és a valóságban is ennyit kellett várniuk a film rajongóinak -, de gyakorlatilag minden olyan, mintha csak néhány hónap telt volna el. A film gerincét a múlt megfejtése képezi és témájában sokkal komplexebb, mint az első rész volt. Hogy érdemes volt-e erre az apró részletre kihegyezve elkészíteni a második részt? Szerintem nem. Az erdőbe való megérkezést követően ugyanis nekem elég vontatottnak tűnt a film, kevés volt a sztori és túl sok a töltelék jelenet. 

A karakterek közül most (is) Elsán volt a hangsúly, de a fő csavar számomra nem volt meglepő. Már a vizes-lovas jelenettől sejthető volt, mire megy ki a játék. Anna jellemét nem tudták tovább árnyalni, az egész film arról szólt, hogy mennyire félti a nővérét és bármit hajlandó félredobni érte. Olaf ebben a részben nagyobb játékteret kapott, de egy idő után fárasztottak a humorosnak szánt szövegei. Az egyetlen dolog, amiért lehetett egy kicsit "izgulni", az a lánykérés volt. 

Hogy pozitívumot is említsek, a látványvilág egészen elképesztő lett. Annak ellenére, hogy egy animációs filmről beszélünk, nagyon valósághűek a jelenetek és Elsa varázslatai is jobban tetszettek, mint az első részben. A dalok ugyan nem annyira fülbemászóak, az Altató viszont csodaszép lett. Szerintem van olyan jó, mint a Legyen hó volt. 

Összességében nem rossz film a Jégvarázs második része, egyszer bőven nézhető, de végig az volt az érzésem, hogy nem egy hiánypótló alkotás. Az első rész kerek egész lett, ami semmilyen kiegészítésre nem szorult. Számomra ez a film nem tudott plusz dolgot adni az első részhez, önmagában pedig kevés volt egy egész estés történet elmeséléséhez.  

Értékelés: 5.5/10

Milly Johnson: Karácsonyt minden napra

"A hajók biztonságban vannak a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik."

Fülszöveg: Hamarosan ​itt a karácsony, és esik a hó, sőt szakad. A yorkshire-i lápvidék mélyén megbújó kicsiny falu fogadójában hat idegent fúj össze a szél, akiknek itt kell meghúzódniuk a hóvihar végéig.
Mary már négy éve igyekszik rávenni a főnökét, Jacket, hogy észrevegye őt, de Jack csak a hatékony személyi asszisztenst látja benne. Vajon az, hogy egy fedél alá kényszerültek, megadja a rég várt esélyt Marynek?
Bridge és Luke csupán egy ötperces találkozót tervezett, hogy elintézzék a válási papírjaikat. Most azonban több napot kell egymás társaságában tölteniük; vajon az együttlét szép emlékeket hoz felszínre, vagy csak megerősíti őket elhatározásukban?
Charlie és Robin egy skóciai luxushotelbe tartottak egy különleges karácsonyra, most azonban egy apró fogadóban ragadtak az isten háta mögött. Megkaphatják itt azt, amiért útra keltek – vagy akár még sokkal többet is?

A tavaly olvasott Let it snow után nagyon vágytam egy igazi, szívmelengető, ízig-vérig karácsonyi történetre. És ezt Milly Johnson regényétől teljes mértékben meg is kaptam. Imádtam ezt a könyvet, a 24 nap karácsonyig mellett ez az a kötet, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek, aki szeretne ráhangolódni az ünnepekre. 

Hat idegen egy isten háta mögötti helyen reked, amit hatalmas hóvihar zár el a külvilágtól. - Ezzel akár egy Agatha Christie által írt krimi is kezdődhetne (és a Három vak egér valóban ezzel a felütéssel indul), ebben a könyvben viszont egészen máshogy alakul a folytatás. A Figgy Hollowban rekedt hatosról először csak ecsetvonásokat kapunk, aztán ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg őket egyre jobban. Mindegyikőjük nagyon szerethető karakter és az életcéljukat is meg tudtam érteni. Nagyon tetszett, ahogyan az írónő elmélyítette a szereplőket, némelyikük múltja egészen drámaira sikerült. 

A könyv feléig azt gondoltam, hogy ez egy kiszámítható történet lesz és minden úgy alakul majd, ahogyan a fülszövegből sejteni lehetne. És nem! Milly Johnson nem egy ponton meg tudott lepni, így végeredményben nem egy sablonos történetet kaptunk. Ugyanakkor a zárás mégis egy kicsit cukormázasra sikerült, viszont annyira megkedveltem a szereplőket, hogy ezt egyáltalán nem bántam. 

A karácsonyi hangulat maximálisan átjött, a rádióban felcsendülő dalokat pedig meg is hallgattam olvasás közben, ami tovább növelte az ünnepi élményt. De az ételek, a fadíszítés, az ajándékozás, az egymás iránti szeretet és megbocsátás szintén fontos részei voltak ennek a különleges történetnek. Csakúgy, mint a hó, ami eleinte nem kis bosszúságot okozott a szereplőknek, később viszont már élvezni is tudták azt. 

Nagyon jó lett a fordítás - a Hull a pelyhes, fehér hós rész szerintem zseniálisan lett megoldva -, és Charlie életbölcsességei is remekül illettek ebbe a történetbe. Fel is jegyeztem őket magamnak, mert érdemes megfontolni őket. Egy szó mint száz: nagyon élveztem ezt a történetet, jó volt részese lenni a Figgy Hollow Hatok karácsonyának.

The Room - A szoba (2019)

Matt és Kate megvásárolnak egy elhagyatott házat. Amikor beköltöznek, felfedeznek egy különös szobát, amely minden vágyukat teljesíti. Csakhogy nem minden kívánság jár felhőtlen és örökké tartó örömmel... 

2015-ben már készült egy film ugyanezzel a címmel, de annak teljesen más volt a cselekménye. Egy dolog azonban mindkét filmben közös: a szoba itt is egyfajta börtön, bár a szereplők ezt az elején még nem így élik meg. Szóval adott egy házaspár, akik egy erősen felújításra szoruló házba költöznek, amelyről elég hamar kiderül, hogy veszélyes titkot rejt. 

A film tempójával nincs gond, elég gyorsan pörögnek az események. Mire kettőt pislog az ember, már teljesül is Kate legfőbb kívánsága. Ez pedig egy sor egyéb kérdést is magával hoz. Az első, ami már a film kezdetén megfogalmazódott bennem, hogy miért vásárol meg ez a házaspár egy ekkora épületet? Rengeteg benne a kihasználatlan helyiség és később iszonyú magányosnak tűnnek benne. A másik Matt titkolózása. Miért nem mondja el Kate-nek az aggodalmait és miért nem beszélik át a felmerülő problémákat? Annyira magába zárkózik, hogy gyakorlatilag alig kommunikál a feleségével.

A kisfiú megjelenésével csak szaporodnak a gondok és a kérdések, ami csak fokozza a folyamatos feszültséget a filmben. Bár a Szobát horror és dráma műfajába sorolják, szerintem a thriller közelebb áll hozzá. Nincsenek öncélú ijesztgetések és durvább részek is csak az utolsó néhány percben láthatók, de azok is teljesen indokoltak. Eléggé kimaxolják a szoba "képességeit", ugyanakkor érdekes lett volna az eredetét is megismerni: ki, mikor és hogyan készítette? Miből fakad az ereje? 

Ami nagyon megfogott ebben a filmben, az a kívánság toposzának a kibontása. Mit kívánnál akkor, ha bármit (és tényleg BÁRMIT) kérhetnél? És milyen következményekkel jár, ha ez meg is valósul? Jól kihasználta a film ezeket a morális dilemmákat, de nem bántam volna, ha egy kicsit több szereplőt is látunk, mert a film második fele inkább egy kamaradrámára hasonlított. A színészek hozták azt, amit a szerepük megkívánt és a megvalósítással sem volt gond. A történet alakulását és a csavarokat előre lehetett látni, a záró jelenet viszont tényleg ütős lett. Kiemelkedőnek nem mondanám a Szobát, de az alapötletből egy komplexebb sztorit is ki lehetett volna hozni.  

Értékelés: 6,5/10 

Sleepy Hollow - Az Álmosvölgy legendája (1999)

A Hudson keleti partvidékének tágas völgyei egyikében húzódik meg az a titokzatos, eldugott, csendes kis szurdok, amelyet Álmosvölgynek hívnak. Mesebeli, varázslatos táj tele mindenféle helyi mendemondával, kísértetjárta helyekkel, éji babonával. Ide érkezik 1799 egyik vészjósló napján New Yorkból a legújabb tudományos nyomozási módszerek iránt elkötelezett Ichabod Crane felügyelő, hogy kivizsgálja a kis faluban történt rejtélyes eseteket. Három rendkívül különös gyilkosság zaklatta fel a békés kis közösség nyugalmát: mindhárom áldozatnak levágták a fejét és a fejek eltűntek... 

Amikor Halloweenre kerestem filmet, akkor eszembe jutott, hogy az Álmosvölgy legendája nekem anno kimaradt. Pedig emlékszem rá, hogy óriási siker volt a mozikban, de annak idején nem voltam hozzá elég idős, hogy megnézzem, később pedig jöttek más filmek és prioritások. Na de ami késik nem múlik, idén végre pótolni tudtam a Fejnélküli Lovas legendáját feldolgozó alkotást. 

A történet látszólag nagyon egyszerű, de ahogy haladunk előre a film cselekményében, annál több részlet derül ki és a film végére szépen kirajzolódik a teljes kép. Bőven volt alapanyag Tim Burton számára - bár a film alapjául szolgáló könyvet igencsak átdolgozták a forgatókönyvírók -, amivel meg tudták tölteni a film közel másfél óráját. A felvezetés után egymást érik a gyilkosságok, egy idő után én már nem is számoltam a hullákat. 

Szerencsére ez a film több, mint egy gyilkolászós-kaszabolós horror. Először is nagyon impozáns a színészgárda. Még az a szereplő is emlékezetes alakítást hoz, aki csak néhány perc erejéig szerepel. A főszereplő, Johnny Depp mellett Christopher Lee, Michael Gambon és Miranda Richardson játéka tetszett a legjobban. 

A színészek mellett a film hangulata és látványvilága is nagyon bejött. A ködös erdő, a zajok, a lovas váratlan felbukkanásai mind hozták azt a félelmetes és misztikus környezetet, amit egy ilyen filmtől elvár a néző. Érdekes, mennyire sötét tónusok uralják ezt a filmet, világos és élénk színekben pompázó jelenet talán nincs is benne. Van viszont varázserővel rendelkező erdei boszorkány, levágott fejeket rejtő ágas-bogas fa és babonás falusiak. És persze minden mindennel összefügg, az utolsó képkockáig kereknek éreztem ezt a filmet. 

Egy perc üresjárat sincs ebben a filmben és mind történetileg, mind képileg még ennyi év után is megállja a helyét. Néhány jelenetet igencsak ötletesre megcsináltak, emiatt kicsit bánom, hogy a mozis élmény kimaradt. Az Álmosvölgy legendája igazi klasszikusnak számít és számomra tökéletes film volt az esős és ködös novemberhez.  

Értékelés: 10/10