A Négy Lovas, valamint az előző részben rendőrnyomozóként feltűnt, titokzatos és karizmatikus Dylan ismét feladja a közönségnek a leckét, miközben tovább feszegetik a színpadi illúziókeltés határait, és bejárják az egész földtekét. Az illuzionisták új előadással rukkolnak elő, azt remélve, hogy felfedhetik egy számítógépes guru piszkos üzelmeit. Látványos eltűnésük mögött ugyanis nem más áll, mint Walter Mabry, a zseniális informatikus, aki erőszakkal ráveszi a Lovasokat, hogy egy minden eddiginél veszélyesebb trükköt mutassanak be. Nincs más választásuk, mint végrehajtani egy utolsó, példátlanul nehéz mutatványt, hogy tisztára moshassák a nevüket és leleplezhessék a háttérben álló géniuszt.
Több mint tíz éve láttam a Now You See Me-t, de túl mély nyomot nem hagyott bennem. A folytatás sem különösebben érdekelt (igazából azt sem tudtam, hogy készült), az ajánlójával is véletlenül találkoztam. Ennyi idő távlatából nem sok mindenre emlékeztem az előző filmből, szerencsére a második rész egy kis visszaemlékező-összefoglaló résszel indul, úgyhogy hamar fel tudtam venni az események fonalát. A színészek névsora majdnem teljesen megegyezik az előző rész színészeivel, csak Lizzy Caplan és Daniel Radcliffe neve új.
És ha már Daniel Radcliffe neve szóba került, szerintem kifejezetten poénos volt őt ismét egy varázslatokkal teli világban látni, csak most nem varázslótanoncként. Hogy mennyire volt hihető főgonosznak? Nos, a film végére én el tudtam hinni, hogy ezúttal a rosszfiúk oldalán áll. Bár ehhez azért Michael Caine karizmatikus jelenlétére is szükség volt. A karakter motivációja már problémásabb, nekem nagyon súlytalanná tette a filmet. Nem éreztem úgy, hogy a sztori tartana valamerre, inkább az előző részben felvázolt elemeket zárták le vagy magyarázták meg.
A trükkök közül nekem egyértelműen a chip ellopása volt a kedvencem. Azt a jelenetet szuperül összehozták és egy kis sci-fis árnyalatot kapott tőle a film. A többi mutatvány viszont nekem csalódás volt. Nem is a kivitelezésükkel volt gondom, hanem a magyarázatukkal. Kioktató és fölényeskedő lett tőle a film, mintha csak az lett volna a készítők célja, hogy mindenáron happy enddel záródjon a film. Mindegy, hogy az a fordulat hihető (logikus) vagy sem.
A közel két órás játékidőt is soknak éreztem a rengeteg üresjárat miatt. Az előző részhez hasonlóan ezt a filmet is a casting menti meg, de az egészen biztos, hogy a harmadik részt kihagyom. Néhány részletet leszámítva sajnos elpocsékolt idő volt ennek a filmnek a megtekintése.
Értékelés: 3.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése