Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Fehér éjszakák / Örök férj / A szelíd teremtés

"És megkérdezem magamtól: mit csináltál az éveiddel? Hova temetted legjobb esztendeidet? Éltél vagy nem?"

Fülszöveg: Ami ​jelen kötet írásait egymáshoz láncolja, az a szerelem, illetve annak lehetőségei. Dosztojevszkij nemcsak feltárta a lélek sötét alagútrendszerét, de le is mert ereszkedni a mélyeibe. A Fehér éjszakák a beteljesületlen vágyakozást ábrázolja, monomániás, szinte az őrületig túlhabzó szövegfolyamban. Az orosz romantika zabolátlan szentimentalizmusa teljes pompájában mutatkozik meg ebben az írásban. A szelíd teremtés egy házasság anatómiája – és egyben patológiája is. Emberi játszmák, hatalmi törekvések, változó erőviszonyok, gyanakvás: Dosztojevszkij megmutatja ebben az örvényszerű műben, mitől és hogyan mérgeződnek meg legszemélyesebb kapcsolataink. Az Örök férj már a lemondás műve – a jövő jóslata egy múltbeli szerelem hamujából. Feszes, sodró, helyenként krimi-atmoszférájú elbeszélés, amelyben életre kelnek a letűnt idők kísértetei: nők és megcsalt férjek, szeretők és eltitkolt utódok kavarognak egy világvégi haláltáncban. 

Dosztojevszkij műveivel - sokakhoz hasonlóan - a középiskolai irodalomórákon találkoztam. A Bűn és bűnhődés a mai napig az egyik kedvenc regényem (érik lassan az újraolvasása), a kisregényekről viszont nem hallottam. Ha nincs a szeptemberi NIOK téma - egy regény, amely a 19. században játszódik -, akkor valószínűleg sosem olvastam volna el őket. És bizony három nagyon érdekes olvasmányélménnyel lennék most szegényebb. 

A három kisregény közül nekem a Fehér éjszakák tetszett a legjobban, ezt követi A szelíd teremtés, majd az Örök férj. A plátói szerelem nagyon szépen van ábrázolva - kis túlzással még ma is aktuális a mondanivalója. A Fehér éjszakákban gyönyörűek az álmodozó férfi és nő gondolatai, ezeket nagyon szerettem olvasni. És persze drukkolni, hogy a Nasztyenyka iránt érzett szerelem beteljesüljön. A szelíd teremtés a párkapcsolati kommunikáció hiányát és annak következményit mutatja be (más végkimenetellel, mint Colleen Hoovernél), míg az Örök férjben egy különleges szerelmi háromszöget láthatunk. Az egyetlen dolog, ami ebben a történetben nem tetszett, az a sok-sok felesleges kör, amit Velcsanyinov és Pavel Pavlovics Truszockij lefut. Ami mindhárom kisregényben közös, az az emberi kapcsolatok és viszonyrendszerek, az elhallgatott gondolatok és érzelmek, valamint mindezeknek a férfi szemszögből történő megmutatása. 

Bár közel 200 évvel ezelőtt keletkezett művekről van szó, nagyon sok ponton rezonálnak a mai korral. A nyelvezet - egész pontosan a tempó - egy kicsit zavart az elején, de viszonylag hamar rá tudott állni az agyam és könnyen követni tudtam az eseményeket. Tény, hogy jobban oda kellett figyelni a szövegre, de a 21. századi írások utáni visszaugrás a 19.-be ezzel jár. :) 

Jó volt lelassulni és három rövidebb kisregény erejéig elmerülni a klasszikus irodalmi művekben. Ez a kívül-belül csodálatos kötet meghozta a kedvemet ahhoz, hogy több klasszikust olvassak.