Fülszöveg: Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy
jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát
villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy
jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva
elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem
válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik – mikor pedig
előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul
hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban…
Filmszerűen pörgős, mégis mélyen empatikus családi drámájában Moa
Herngren mindkét főszereplő elméjébe betekintést enged, hogy megmutassa:
a felszínen banálisnak látszó események mögött összetett, évtizedes,
kibeszéletlen-megoldatlan kapcsolati problémák rejlenek.
Látszólag hétköznapi helyzettel kezdődik Moa Herngren regénye: a feleség álmatlanul forgolódik, mert férje nem jött haza az esti italozásból. Bea aggodalma kézzel tapintható, visszaemlékezéseiből pedig megismerjük a Niklasszal való házasságának történetét.í és legfontosabb eseményeit. Az első 150 oldal nagyjából erről szól, utána viszont érdekes fordulatot vesznek az események...
Konfliktushelyzetben gyakran elhangzik az a mondat, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Nos, a svéd írónő könyve pontosan ezt a kívánságot teljesíti. Miután megismerjük Bea nézőpontját, Niklas szemszögéből is végigkövetjük az eseményeket. Az, hogy Niklas válni akar, egyértelmű, az ehhez vezető okokat viszont csak Niklas elbeszéléséből ismerjük meg. És ez nagyon nagy pluszt ad a regénynek. Kiderül, hogy egyes helyzeteket - például egy munkahelyi előléptetést vagy éppen egy konyhafelújítást - hogyan él meg egy feleség és egy férj. És hogy az elfojtott traumák és ki nem mondott gondolatok a legbiztosabb alapokon nyugvó kapcsolatot is megingathatják.
Míg a regény elején Bea volt a szimpatikusabb, később már Niklasszal tudtam jobban együttérezni. Az egész regény (de különösen a második fele) nagyon bátor, számtalan olyan témát és kérdést érint, ami napjainkban aktuális. Mennyire számít az egyén boldogsága? Ha valaki boldog, akkor vajon a környezete is az? Jobb 50 évesen a megszokott életet élni, vagy érdemes fejest ugrani az ismeretlenbe és új életet kezdeni? Miért nem figyelünk egymásra és miért nem tudjuk félretenni néha a saját egónkat, hogy a másik ember is levegőhöz juthasson?
A választ az írónő már az olvasó fantáziájára bízza, de egyik szereplő mellett sem foglal állást. Hiszen Bea és Niklas tulajdonképpen úgy élt le három évtizedet egymás mellett, hogy soha nem voltak őszinték egymáshoz és nem beszéltek az érzéseikről. Ebből a szempontból nagyon hasonlított Moa Herngren könyve Colleen Hoover: All your perfects-ére. Nekem mindenesetre nagyon tetszett a svéd írónő könyve, úgyhogy biztosan fogok még tőle olvasni a későbbiekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése