"Mert ott voltak egymásnak. A gyász vagy bebetonoz, vagy elrothaszt egy kapcsolatot."
Fülszöveg: Egy gyönyörű, távoli szigeten ébredsz. Szikrázó, kék óceán, arany naplemente, a homokban alig egy-két lábnyom.
De ez nem szokványos vakáció.
A repülőgép roncsai mellett idegen járkál. Egy másik kést élez, az
egyik pálma törzsére húz rovátkákat: számolja, hányan haltak meg. Mások a
tábortűz árnyékai közül figyelnek – egyikükről sem tudod, mi a
sztorija. Mindnek féltve őrzött titkai vannak.
Ez nem szokványos vakáció.
Nem szokványos sziget.
Nem szokványos strandolvasmány.
Amikor megláttam ennek a könyvnek a borítóját és elolvastam az ismertetőt, rögtön a Lost c. sorozat jutott az eszembe. Ugyanis ez a könyv is egy repülőgép-szerencsétlenség köré koncentrálódik, nevezetesen az FJ209-es gép lezuhanásához Fidzsi egyik szigetén. A hasonlóság ennyiben ki is merül, a sorozattal ellentétben Lucy Clarke regényében nincsenek misztikus elemek és megmagyarázhatatlan(nak tűnő) jelenségek.
Egy lány testvérpár, Lori és Erin, a Fidzsi-szigetekre utazik nyaralni és kikapcsolódni, ám Erin lekési a repülőt és így elkerüli a katasztrófát. Eltelik két év, de Erin nem adja fel a reményt, hogy megtalálja a nővérét és kiderítse az igazságot. A zuhanás előtti és utáni eseményeket Lori és Erin nézőpontjából is megismerjük, így szép lassan megértjük, miért nem volt rajta Erin a gépen és hogy a nővérek hogyan töltötték az elmúlt két évet. A váltott nézőpont dinamikussá tette a regényt, mindkét lány beszámolója tartogatott izgalmakat és váratlan fordulatokat.
A sziget szinte önálló szereplő, a könyvben minden zegét-zugát bejárjuk. Lori elbeszéléséből kiderül, kik élték túl a katasztrófát és hogyan boldogultak elzárva a világtól. A túlélők önmagukban is érdekesek voltak, mindegyikük sorsáért lehetett aggódni. A legjobban természetesen Loriért és Sonnyért izgultam, de Felix is nagyon szimpatikus szereplő volt. Az egyébként nagyon tetszett, hogy a szigeten rekedt emberek egyike sem volt 100%-ig pozitív karakter - Sonnyt kivéve -, mindegyiküknek megvolt a maga titka és sötét oldala. A köztük levő drámát és feszültséget is hitelesnek éreztem.
Erin és Lori történetszálának összeérése is szép volt. Bár Lucy Clarke könyve alapvetően thriller, a történet mégiscsak a két testvérről szól. Éppen emiatt én a befejezéssel is elégedett vagyok, számomra az lett volna furcsa, ha Erin másként dönt. Számomra ez a könyv teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a hangulata miatt kiváló nyári olvasmány volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése