Guillaume Musso: Ott leszel?

Fülszöveg: Elliott Cooper, a neves San Francisco-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliot azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát.

Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba és találkozhat szerelmével, sőt egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét? 

Igen, egy újabb Musso-könyv, de mivel az eddig olvasottak tetszettek, igyekszem minél több könyvét elolvasni az írónak. A fülszövegben lényegében minden benne van ennek a regénynek a cselekményéből és bár alapvetően szeretem az időutazós dolgokat (legutóbb az Éjfél könyvtárban is ez fogott meg), ez a könyv mégsem rántott be azonnal. A könyv feléig úgy voltam vele, hogy "Jó, jó, de mikor történik meg az áttörés? Mikor jön az a fordulat, ami a feje tetejére állítja az eseményeket?" Nos, erre az idős Elliott harmadik, floridai utazásáig kellett várni. Számomra onnantól lettek még izgalmasabbak és elgondolkodtatóbbak a történések. 

Ezen a ponton merül fel ugyanis, hogy vajon Elliott meg tudja-e menteni Ilenát. Egyáltalán lehetséges ez valamilyen módon? Tényleg újra lehet írni a múltat? Na és mi történik akkor a jelennel és a jövővel? A felmerült kérdésekre szép lassan a válaszok is megérkeznek, miközben bepillantást nyerünk Elliott és Ilena mindent elsöprő szerelmébe, valamint Mattot is megismerjük. Érdekes, hogy a regény szinte végig csak hármójukról szól (na meg Angie-ről, Elliott lányáról), de így sem éreztem azt, hogy túl kevés lenne a szereplő. Sőt. Annyira árnyaltak és sokrétűek, hogy mindegyikük sorsára kíváncsi voltam és egyformán tudtam izgulni értük.

Ha az időutazástól és a valószínűtlen eseményektől elvonatkoztatunk, akkor a regény mégiscsak az emberi kapcsolatokról szól: a sírig tartó szerelemről, az évtizedeket felölelő barátságról, a harmonikus apa-lánya viszonyról és arról, hogy ki mit hajlandó megtenni annak érdekében, hogy ezeket megmentse. A nagy csavarok és fordulatok ezúttal elmaradtak, de nem is hiányoltam őket. Annyira megható és kerek egész volt a regény zárása, hogy nem volt utána hiányérzetem. 

"A szerelmen és a barátságon kívül az ember eddig még nemigen talált mást, amivel elviselhetővé tehető az élet, de adódnak helyzetek, melyekből csak egyedül képes kilábalni."

A helyszín egyébként ezúttal San Francisco és Musso ugyanolyan részletesen bemutatja, mint a korábban olvasott regényekben New Yorkot. Tetszett a korábrázolás is, az 1976-os évbe való visszautazáskor ugyanúgy megkapjuk az akkor aktuális híreket és popkulturális utalásokat, mint a későbbi évek folyamán. Ebben egy kicsit hasonlított ez a regény a Most!-ra.