Hannibal - 3. évad

Három évad adatott meg Bryan Fuller sorozatának, ami a nézettségeket látva két évaddal több volt az indokoltnál. A kasza híre így nem ért váratlanul és bár sokáig bíztam, hogy egy másik csatorna felkarolja a Hannibalt, utólag már nem bánom, hogy ez nem valósul(t) meg. 

A Hannibal anno már az első részével megragadott, volt benne valami plusz, amitől nem egy szimpla nyomozós sorozatnak tűnt, hanem annál jóval többnek. Epizódról epizódra vált egy gasztronómiai és esztétikai elemekkel tűzdelt utazássá Hannibal és Will Graham elméjében, amit én rettentően élveztem. A második évad bizonyos tekintetben túlszárnyalta az elsőt, ugyanakkor sok olyan hibát kinagyított, amik korábban nem voltak annyira feltűnőek. Az évad valóságos vérfürdővel zárult, ami után kíváncsian vártam a folytatást. 

Hőseinket az itáliai Firenzében látjuk viszont, ahol Hannibal és Bedelia szinte ugyanazt az életet folytatják, mint Amerikában. Will felbukkanásáig elég lassan haladt ez a történetszál, de néhány epizóddal később már jóval izgalmasabb volt a Hannibal elleni hajsza. A firenzei kaland után három évet ugrunk az időben, hogy aztán megismerjük a Vörös Sárkányt. Az évad második fele már erre fókuszált, a finálé pedig pontot tett az ügy végére. 

Ez alapján elég pörgősnek tűnik az évad, de ez sajnos nincs így. Sokszor leírtam, mennyire szeretem a sorozat látványvilágát, idén viszont nem egyszer úgy tűnt, hogy egyes művészi jelenetek és lassított montázsok feleslegesek. Minden epizód a képernyőhöz ragasztotta a szememet, sokszor mégis úgy éreztem, alig történt valami a 40 perc alatt. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha a két külön sztorit két évadra szedik és idén csak a firenzei eseményeket látjuk. 

A feszesebb tempó tehát elmaradt, még a finálé előtti rész is túl sok kérdést hagyott nyitva, ennek ellenére az évad (és sorozat) zárása korrekten sikerült. Az események és a szereplők tettei abszolút illettek a sorozathoz, egyik jelenet után sem maradtak bennem kérdőjelek. Ja és meglehetősen hatásos zenét választottak a záró képsorokhoz, ami maximálisan vissza tudta adni a hangulatot. 

Will családját furcsamód nem tudták rendesen kihasználni, lényegében alig különböztek egy random bedobott átlagcsaládtól. Pedig Will karakteréhez igen nagy mértékben hozzá tudott volna járulni a feleség és a kisfiú. Nyilván a Vörös Sárkány miatt tartani kellett a tempót, de a sok esztétikai elem helyett lehetett volna a karakterizációval is foglalkozni. 

Érdekesség, hogy az évad második felében eltűnik a gasztronómia és a pszichológiára terelődik a hangsúly. Will és Bedelia beszélgetései az epizódok csúcspontjai voltak, rengeteget hozzátettek az eddig megismert karakterekhez. A színészek alakításai parádésak voltak, különösen Gillian Anderson és a Vörös Sárkányt játszó Richard Armitage alakítása tetszett. 

Egy kicsit tehát felemásnak érzem a Hannibal harmadik évadját, de ha végiggondolom a 13 epizódot, akkor inkább pozitív az összkép. Sok mindentől lehetett volna még jobb a sorozat, de már azért is hálásak lehetünk, hogy egy országos csatornán három évad megadatott egy ilyen szériának. 

Értékelés: 8/10