A Person of Interest hamar a kedvencemmé vált, a sorozat már az első évadával magas minőséget képviselt, ami a későbbiek folyamán csak emelkedett. Talán ezért is vártam annyira a negyedik évadot, ami sajnos jócskán alulmúlta az elvárásaimat.
Hiába a jó történeti alap, a nagyszerű színészgárda és a frappáns dialógusok, ez az évad nem volt annyira átgondolt és következetes, mint az előzőek. A Szamaritánus egyszerűen túl nagy falatnak bizonyult, ami látványosan kifogott az írókon. Ahhoz képest, hogy a tavaly behozott mesterséges intelligencia alkotta az évad fő szálát, meglepően kevés epizódban foglalkoztak vele érdemlegesen. Nem egyszer még csak meg sem említették, holott a szereplők - elvileg - a Szamaritánus függvényében cselekedtek.
A másik probléma is ebből ered. Annyira hatalmasnak és mindenhatónak ábrázolták a Szamaritánust, hogy hőseink semmilyen módon nem tudták felvenni vele a harcot. Dominickel és a Testvériséggel már könnyebb volt leszámolni, még úgy is, hogy indokolatlanul elnyújtották ezt a szálat. A HR-es vonalat anno pár epizód alatt lerendezték és ha visszagondolok, hogy azok milyen alapossággal és dinamikával rendelkeztek, akkor még keserűbb a negyedik évadról festett kép.
Próbálták ugyan a heti eseteket a fő szálak valamelyikébe fésülni, de ez nem mindig sikerült. A mélypont nálam a 20. rész volt, ahol Cartert láthattuk újra. Egy teljesen standalone epizódot kaptunk, ami sokkal jobban tudott volna működni a harmadik évadban vagy a negyedik évad első felében. Így viszont feleslegesen akasztotta meg a finálé felvezetésének ívét.
Shaw kényszerű kiírása sem tett jót az évadnak. Nyilván ebben közrejátszott Sarah Shahi terhessége, de ez nem mentség arra, mennyire nem tudtak mit kezdeni a többi szereplővel. Alig láttunk flashbacket vagy karakterizációt az évadban, csak Finchről, Johnról és Greerről tudtunk meg egy kicsivel többet. Lionel jobbára "villámhárítóként" működött, Root pedig a mellékküldetéseknek köszönhetően ugyanolyan titokzatos maradt, mint eddig volt.
A sok negatívum mellett azért jó dolgok is voltak ebben az évadban. Az évad közepe a tőzsdés meneküléssel és a finálé emlékeztetett rá, miért is szeretem a PoI-t. A kiszámíthatósága ellenére elégedett vagyok a zárással és reménykedem benne, hogy a 13 részes ötödik évadban újra magára talál a sorozat.
Értékelés: 6.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése