Kicsit megkésett ez a bejegyzés, ugyanis a Hobbit 2. részét eredetileg moziban szerettem volna megtekinteni, de mivel tavaly decemberben nagyon megsűrűsödtek a teendőim, idén nyáron tudtam csak pótolni ezt a hiányosságot.
Miután Zsákos Bilbó, Gandalf, Thorin és a
törpök sikeresen átkeltek a Ködhegységen (illetve alatta), a Bakacsinerdő felé indulnak tovább. Mielőtt a többiek
bevetnék magukat a sűrűbe, Gandalf elbúcsúzik a csapattól és másfelé
veszi az irányt. Az erdőben óriáspókok támadnak a társaságra,
majd erdőtündék ejtik fogságba őket, Bilbó kivételével, aki segít
megszökni a többieknek, hogy együtt haladjanak tovább az emberek lakta
Tóvárosba. Innen vezet a folyó a Magányos Hegyhez, ahol Bilbónak meg kell találnia a titkos ajtót, majd szembe
kell néznie Smauggal, a rettenetes sárkánnyal. Eközben Gandalf sem rest,
a Fehér Tanács felkeresése után elutazik Dol Guldurba, ahol megtudja,
valójában ki az ott tanyázó Fekete mágus.
Ott folytatódik a történet, ahol legutóbb abbamaradt és bár tartottam tőle, hogy nem fogják tudni kitölteni a közel három órás játékidőt, félelmem ezúttal is alaptalannak bizonyult. A kalandos utazás ugyanis legalább olyan izgalmas és eseménydús volt, mint az első részben. Elég gyorsan változtak a helyszínek és mind a törpök, mind Gandalf történetszála érdekes volt. Itt kerül említésre először Szauron, aki alapvetően meghatározza a későbbi történéseket. Ugyan többször is elhangzik, hogy még nem elég erős, ennek ellenére már most tekintélyes ork sereggel rendelkezik.
A tündék királyságánál történt látogatáskor találkozhattunk Thranduil királlyal és Legolasszal, valamint Taurielt is megismerhettük. Jó volt Evangeline Lillyt újra képernyőn látni, a szerelmi szál viszont már nem tetszett annyira. Erőltetettnek éreztem, ráadásul Kili meggyógyításán kívül nem volt nagy jelentősége. A csatáknak már annál inkább. Most is a közelharci jelenetek voltak többségben, de a tündék stílusos harcmodorának köszönhetően élvezet volt nézni ezeket az összecsapásokat. Még úgy is, hogy Tolkien regényében egyáltalán nem szerepelnek ezek a momentumok.
Az első résznél jóval komorabb volt a hangulat és a zene sem volt annyira meghatározó. Emlékszem, a Gyűrűk Ura trilógiában sem a középső rész zenéje volt a legemlékezetesebb, mindenesetre a Smaug pusztaságából hiányoltam a markánsabb dallamokat. A látványvilággal szerencsére ezúttal sem volt gond, a sárkány például már a megjelenésével ámulatba ejtett. Nem ez az első film, amiben sárkány szerepel, de Smaugnál nagyobb és kidolgozottabb tűzokádót még talán sosem láttam. Ennek fényében joggal reménykedhetünk abban, hogy a Hobbit trilógia záródarabja is hasonlóan látványos lesz.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése