Utopia - 1. évad

"Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent."

Nem sokszor kezdek egy sorozatkritikát definícióval, de a Utopiánál muszáj megtennem. Az angolok ugyanis egy egészen zseniális minisorozattal örvendeztettek meg minket, ami a maga 6 epizódjával biztos helyet foglal el az all time kedvenc sorozataim között.

Az már a pilotnál is látszódott, hogy van potenciál a sorozatban, de csak később jöttem rá, hogy mennyire kidolgozták ezt a történetet. Az elejétől a végéig felépítették, tudták, hová akarnak eljutni és az odáig vezető úttal se volt gond. Még a sorozat címére is rájátszottak, amivel egyrészt a realitást is beemelték a történetbe, másrészről pedig el is gondolkodtattak. Tény, hogy a túlnépesedés előbb-utóbb globális problémákhoz vezet(het), de vajon meg lehet-e oldani etikus módszerekkel? Hosszasan lehetne vitázni erről a témáról, mindenesetre meglepett, hogy egy (elsősorban) szórakoztatni akaró tévésorozatban érintik ezt a kérdést. 

A két fő szálat (a képregényest és a vakcinásat) fokozatosan közelítették egymáshoz és bár szervesen összefüggtek, egyiknél sem éreztem azt, hogy hasraütés-szerűen húzták volna elő és csak az időt akarták volna kitölteni vele. Mindkét vonal szükséges volt a történet szempontjából, mert csak az egyik szálra nem tudták volna így felfűzni az eseményeket. Tulajdonképpen már a pilot alapján tudni lehet, hogy mire megy ki a játék, mégis csak a fináléban állt össze teljesen a kép. Addig viszont szépen adagolták az információkat és gyakorlatilag minden kérdést megválaszoltak. 

A szereplőket árnyalták és a reakcióikat is meg lehetett érteni. Meglehetősen eltérő karaktereket sorakoztattak fel, így néha úgy tűnt, mintha egy megfilmesített képregényt néznék. Arby és Jessica Hyde kimagaslott a többiek közül, őket ismerjük meg a legjobban. A Shadow Line-hoz hasonlóan egyik szereplőről sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a pozitív vagy a negatív oldalt képviselik, így természetesen nem egyértelmű, kinek a pártján állnak a Janus-tervet illetően.  

Megvalósításában is egyedi a Utopia. Borzasztó erős a képi világa, a gyönyörű élénk színek szinte vonzzák a tekintetet. Rengeteg a szimmetrikus beállítás, az elidőzés egy-egy tájon, kompozíción vagy épületen, úgyhogy esztétikailag is élmény a sorozat. Mindehhez meglehetősen szokatlan zene társul, ami érdekes hangulatot eredményez. És még ennek is van funkciója, ugyanis a 4. részben a szereplők hétköznapibb helyzetbe kerülésével az atmoszféra is komorabb lett. 

Kissé ingadozott a részek színvonala, de az egész évadot nézve nem panaszkodhatunk. Nem nyújtották el a  történetet mint a rétestésztát és a véresebb jeleneteknél sem estek túlzásokba. A finálé hozott néhány váratlan csavart és amellett, hogy a fő szálakat lezárta, a lehetséges folytatásnak is megágyazott. Kerek egészet alkot ez a 6 rész, de ha lesz második évad, akkor egész biztos nézni fogom.

Értékelés: 9/10