2012. október 2., kedd

Person of Interest - 1. évad

A tavalyi upfrontskor 80%-os várakozási indexen volt a Person of Interest, viszont sehogy sem sikerült sort keríteni rá, pedig szinte csak pozitív véleményeket olvastam róla. Mivel azóta már a második évad is elstartolt, elérkezettnek láttam az időt, hogy pótoljam az első évadot.

Az alapfelállás szerint a 2001-es terrortámadást követően kifejlesztettek egy gépet a terroristák ellen, ami az átlag erőszakos cselekedeteket "lényegtelenként" kezeli, mert a kormány nem azokra kíváncsi. A szerkezet megalkotójának (Harold Finch) viszont épp ezek az esetek fontosak és egy volt CIA-ügynök (John Reese) segítségével próbálja megmenteni a gép által kiadott TB-számok tulajdonosait. Azt persze nem tudni, hogy a szám a tényleges bűnöst vagy az áldozatot jelöli. 


A szinopszisból is látszik, hogy a Person of Interest alapvetően egy nyomozós sorozat. Miután a gép kiadja az aktuális számot, megkezdődik a megfigyelés, a lehallgatás és ha a helyzet úgy kívánja, akkor még gyilkosságra is sor kerül. Lényegében mind a 23 epizód erre a sémára épül, mégsem mondható unalmasnak és egysíkúnak az évad. A rendőrségnek ugyanis (elsősorban Joss Carter nyomozónak) egy idő után feltűnnek a lövöldözések és a bűnesetek, ezért megkezdődik a nyomozás a titokzatos öltönyös férfi után. Ez pedig valóságos lavinát indít el. Az egész rendszert áthatja a korrupció és az utolsó tisztességes rendőrnek is be kell látnia, hogy csak a volt ügynök és furcsa társa képviselik viszonylag tisztán az erkölcsöt.


Az évad első néhány részére a sablonosság volt a jellemző, de a 7. epizódtól folyamatosan emelkedett a színvonal. Itt találkoztunk ugyanis Elias-szal, a rettegett maffiavezérrel, akiről eddig csak hallomásból értesültünk. A csúcs egyértelműen a 19-es epizód volt, ahol kirajzolódott előttünk Elias múltja és stílusosan le is tudták zárni ezt a szálat. Idővel a heti ügyeket flashbackek is színesítették, amiből jobban megismerhettük a szereplőket. Eleinte azt hittem, hogy Reese karaktere az izgalmasabb, de Finch (meg a Gép) háttértörténete sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk. 


Szereplők tekintetében erős a sorozat és nemcsak a főszereplőket dolgozták ki, hanem a mellékszereplőket (Joss Carter, Lionel, Elias, plusz az epizódszereplők) is sikerült árnyalniuk. De ez a színészeknek is köszönhető. A Finchet alakító Michael Emerson a Lostból volt ismerős, de a Person of Interestben már az első képkockától kezdve el lehetett vonatkoztatni Benjamin Linus szerepétől. Ebben a sorozatban egy magányos számítógépzsenit alakít, aki inkább megfigyelni és elemezni szeret, a terepmunka nem az erőssége. Ehhez kell neki Reese, aki egyszerre hidegvérű és profi gyilkos, és empatikus védelmező. Jim Caviezel nagyon ráérzett erre a szerepre, a sorozat felfedezettje egyértelműen ő.


Az írói munka szintén dicsérendő. A párbeszédek életszerűek és okosak, a Person of Interest jó példa arra, hogyan lehet egy akciósorozatot értelmes dialógusokkal megtölteni. Még humort is sikerült vinniük az akciódús jelenetek közé. Azt is jó volt látni, ahogy szélesedik a sorozat köre. A rendőrség után a CIA, majd a HR, végül pedig az FBI is érintett lett a nyomozásban. A finálé pedig ennek a megkoronázása lett. Az egész epizód pörgős és feszes volt, és megtörténtek a régóta  várt nagy találkozások is. Egyedül a funkció nélküli kameraképek zavartak az évadban, illetve hiányoltam, hogy a "megmentett" szereplők közül csak Zoet hozták vissza több epizódra. Ezeket leszámítva viszont nagyon korrekt évadot produkált a Person of Interest. 

Értékelés: 8.5/10

2 megjegyzés:

  1. A bevágott kameraképek engem nem zavartak. Hiányoznának, ha nem lennének.
    A többivel teljesen egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első néhány résznél még engem sem zavartak, de később már kicsit soknak éreztem őket. Mondjuk lehet, hogy csak azért, mert nem hetiben követtem a sorozatot, hanem 3 és fél nap alatt daráltam le. :)

      Törlés