Régóta a gépemen pihent ez a 2010-es koreai film, ami kis híján a lomtárban végezte anélkül, hogy megnéztem volna. A címe miatt viszont mégis adtam neki egy esélyt és bár teljesen más jellegű filmre számítottam, összességében nem bántam meg, hogy végignéztem.
Ko Seon-yeong egyedül neveli beteg, néma kislányát,
és egy éjszakai rádióműsort vezet, a Midnight FM-et. Az amerikai orvosokban bízva feladja
munkáját, és az USÁ-ba akar költözni: indulásig már csak annyi van hátra, hogy
az utolsó műsorát levezesse. Seon-yeongnak nagyon sok rajongója van, akik sajnálják, hogy vége lesz a
késő esti rádióműsornak, azonban van aki túl messzire megy a
rajongásával. A nő adás közben furcsa hívást kap egy férfitól, akinek gondosan felépített terve is van arra, hogyan
tegye emlékezetessé Go Seon-yeong számára az utolsó műsort...
Mivel előzetesen nem ismertem a film cselekményét, New York szóba kerülésekor más végkifejletet vártam ehhez a filmhez. Utólag viszont már azt mondom, hogy jobb volt ebben a formában megcsinálni a Midnight FM-et. A legnagyobb pozítívum számomra az, hogy már a legelső képkockától kezdve minden jelenetnek és mondatnak funkciója van. Még a jelentéktelennek hitt momentumok is értelmet nyertek idővel és tökéletesen illeszkedtek a kirakós többi darabja közé.
Thriller lévén túl nagy fordulatokra nem kell számítani, viszont így is lehetett aggódni a szereplőkért. A feszültség végig tapintható volt és olyan dolgokat is bevállaltak, amit egy amerikai vagy egy európai film nem merne. Seon-yeong lánya szinte végig életveszélyben van és annyi mindenen megy keresztül a film során, ami másnak egy életre is sok lenne. A főszereplők jók és el tudják vinni a filmet, de a mellékszereplők nem túl emlékezetesek. Érdekes még az is, hogy a férfiszereplők egytől egyik rosszindulatú, gonosz, sérült vagy inkompetens karakterek, talán ezért is tud ebben a közegben működni Seon-young küzdelme.
Értékelés: 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése