2012. augusztus 10., péntek

The Best Exotic Marigold Hotel - Keleti nyugalom - Marigold Hotel (2011)

Nem kísérte túl nagy reklám a Marigold Hotelt, a plakáton viszont csupa (el)ismert színész szerepel, úgyhogy biztos voltam benne, hogy jó filmet fogok látni. És szerencsére nem is kellett csalódnom.

"Sosem késő újrakezdeni!" - Akár ez is lehetne a film mottója, ugyanis egy csapat angol nyugdíjas egy színes brosúra láttán úgy dönt, hogy idős éveit egy indiai szállodában tölti. Ám amikor végre megérkeznek az áhított és meggyőzően olcsó új lakóhelyükre, egészen mást találnak, mint amit a hirdetés ígért. Kénytelenek alkalmazkodni az új helyzethez: a sok szokatlan színhez, illathoz, stílushoz, emberhez és állathoz. Van köztük, aki idegenkedik, van, aki lelkesen kíváncsiskodik - de lassanként mind megértik, hogy valami különleges, nagy ajándék vár rájuk az országban, ahol semmi sem úgy működik, ahogy várnánk.


A sztori egy kicsit meseszerűnek tűnik, mégis az életszerűség dominál a filmben. Rengeteg elgondolkodtató mondat hangzik el, amik egyáltalán nem lógnak ki a környezetből, mégis tanulságosak. Hétköznapi emberek a főszereplők átlagos problémákkal és életfelfogással, ami miatt együtt lehet velük érezni. Akkor is, ha az ember még csak huszonéves és nincs akkora élettapasztalata. És az egzotikus helyszínről még nem is beszéltem. India gyönyörű, ugyanakkor félelmetes, milyen nagy a nyomor. Itt találkozik a múlt és a jelen, a gazdagság és a szegénység. Az életszeretet viszont az ország minden szegletében egyformán erős. 


Bár alapvetően drámai jellegű a film, a humor is nagy teret kap. De persze csak annyira, hogy megmaradjon az összhang a komolyabb és a poénosabb részek között. A színészek egytől egyig fantasztikusak, nem is emelnék ki senkit, mert akkor napestig sorolhatnám az emlékezetes jeleneteket és alakításokat. Egyvalakit viszont mindenképp meg kell említeni: a szálloda tulaját játszó Dev Patelt, aki annyira természetesen mozgott ebben a szerepben, mintha a való életben is ezzel foglalkozna. Két film jutott eszembe, ami hangulatában, forgatókönyvben, tartalmában és a színészi játékban ugyanígy elvarázsolt. Az egyik a Napsütötte Toszkána, a másik pedig a nemrég megtekintett Életrevalók

Értékelés: 9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése