Évösszegző 2010

Ismét eltelt egy év, ráadásul nagyon hamar. Mintha csak egy éve indult volna a 2010-es év, amitől ugyanazt vártam, mint a 2009-es esztendőtől.

Nem jó hangulatban kezdődött az év. Januárban még javában tartott a vizsgaidőszak és sikerült megtapasztalnom, milyen az, amikor egy vizsga nem sikerül elsőre. Olyan időszakban ért ez az élmény, hogy megfordult a fejemben, hogy egyetemet és szakot váltok és egy másik szakterületen fejezem be a mesterképzést. Nemcsak a vizsga miatt gondolkodtam ezen, hanem azért is, mert nem azt kaptam a képzéstől, amit vártam. Azóta valamelyest javult a helyzet, de még mindig sok a felesleges tantárgy.
A február gyorsan eltelt, nem sok mindenre emlékszem belőle. Márciusban elkezdődtek a kerti munkák, valamint a tanulnivaló is több lett, úgyhogy ismét megszaporodott a 24 órára jutó tennivalók száma.
Áprilisban sikerült feljutnom Pestre a 8. junkietalira, aminek azért örültem, mert nagyon jó volt megismerni azokat az embereket, akikkel csak twitteren vagy fórumon tartottam a kapcsolatot.
Ezután viszont beindult a nagyüzemi beadandógyártás, mivel vészesen közeledett a vizsgaidőszak. Ekkor történt az is, hogy szerelőhöz kellett vinni a gépemet, mert vírusos lett. Szerencsére adatvesztés nélkül megúsztam a dolgot, de mivel pont esszéírás közben maradtam gép nélkül, elég ideges voltam. Elkészültem határidőre a dolgozatokkal, de nem olyan színvonalon, ahogyan azt szerettem volna. Ez a kis incidens arra is rádöbbentett, hogy mennyire a számítógéphez vagyok kötve. 10 éve még huzamosabb ideig megvoltam gép nélkül, most viszont már az egynapos szünetet is nehéz behozni. Ez persze csak az iskolai időszakra vonatkozik.
A vizsgaidőszak után eljött a nyár és a nyári munka keresés, ami csak egy egynapos munkát eredményezett. Ha pénzt nem is sokat, tapasztalatot annál többet szereztem ez alatt az egy nap alatt. Világosan látszott, hogy a bolti árufeltöltés nagyon nem az én reszortom. Teljesen máshogy működik a kereskedelem, mint a vendéglátás. Nem vagyok szakképzett felszolgáló, de míg a vendéglátói munka pár óra alatt megtetszett, addig a bolti munkánál a nap végére sem éreztem azt, hogy képes leszek mindennap ezt csinálni.
Sajnos egy elég csúnya családi veszekedés is megesett júniusban, ami bizony benne volt a levegőben. Olyan dolgok hangzottak el, amit nem lehet egykönnyen elfelejteni, mert több évtizedre nyúlnak vissza és azóta is sokszor szóba kerülnek.
Nyár közepén érkezett a hír, hogy nem kaptam kollégiumi helyet, vagyis gyorsan albérletet kellett keresni. Viszonylag hamar sikerült is találni egy olyat, ami nem túl drága és az egyetemhez is közel van. Ráadásul a véletlen úgy hozta, hogy az egyik csoporttársam lett a leendő lakótársam.
A megszokottnál jóval esősebb és hűvösebb volt az idei nyár, úgyhogy az idő nagy részében az évközben kimaradt sorozatokat néztem végig.
A nyár folyamán két junkietalira is el tudtam menni. A júliusin 10-en voltunk, az augusztusin ellenben 25-en. Mindkettő emlékezetes volt és olyan embereket is megismerhettem, akik az előző találkozókon nem voltak jelen.
A nyarat egy családi nyaralással zártuk. Bibione volt az úti cél és mivel már ismertük a várost, jobban be tudtuk járni a környéket: Caorlebe és Velencébe is eljutottunk. Talán az év legpihentetőbb időszaka volt ez. Szinte semmi nem hiányzott otthonról. Nem volt túl meleg az időjárás, viszont még lehetett fürdeni a tengerben.
Az ősszel együtt folytatódott az egyetem. Egész barátságosnak ígérkezett az órarendem, az eddigi félévek közül talán ez volt a legkönnyebb.
Novemberben a szerencsének köszönhetően sikerült kollégiumot kapnom, ami valamelyest javított az anyagi helyzeten, ugyanis az albérlet rezsije a spórolás ellenére is húzós volt.

Igaz, hogy az év vége több pozitívumot tartogatott, mint az év eleje, de a 2010-es év így sem tartozik nálam a legsikeresebbek közé. Remélem, a 2011-es az lesz majd.