"Ha a jövőre koncentrálsz, és azon agyalsz, ami felett nincs kontrollod, elveszíted a jelen pillanatot."
Fülszöveg: Infarktus? - merül fel Brúnóban mindannyiszor, amikor pánikrohama van. A
valóság eltorzul, a szív dobogása feszíti a fület, a mellkas egyre
szűkebb. A légzés felszínessé válik, a kar és a láb elzsibbad, meg kell
támaszkodni, a hideg fal égeti a bőrt.
Három év pszichoterápia és a gyógyszerek sem segítenek: Brúnó
képtelen úgy elindulni, hogy ne húzzon ki minden kábelt, ne zárja el
többször a csapot, ne ellenőrizze az erkélyajtó illeszkedését, az
ablakokat, a zárat… Lehet így élni? Hogy mindeközben tökéletesen
tisztában van azzal, hogy ez mind kényszercselekvés? Átkozott OCD! Az én
beteges kényszereim nem tudnak tragédiát előidézni – ismételgeti
magának, hátha egyszer el is hiszi.
De… mi van, ha mégis? Mi történik, ha egy igazi átoknak köszönhetően
minden valóban bekövetkezik, amitől retteg? Lehet, hogy éppen ez lesz a
kiút a félelmek útvesztőjéből? Okkultizmus és mágia, bűn és
önfeláldozás, pszichiátria és börtön – Brúnónak sok mindennel kell
szembesülnie ahhoz, hogy lassan elfogadja: nem az ő kényszercselekvésein
múlik, mi fog történni. De hogy ebből a felismerésből az őrület vagy a
gyógyulás felé visz-e az út, az már csak rajta múlik.
Október a mentális egészség hónapja - a havi NIOK téma is ez volt -, így adta magát, hogy Lázár Gergely regényét válasszam következő olvasmányomnak. Már a kötet borítója is hívogatott, a fülszöveg pedig az OCD-vel hívta fel magára a figyelmemet. Az OCD-ről és a kényszerbetegségről már sok helyen hallottam, és sajnos a pánikroham sem ismeretlen számomra, úgyhogy kíváncsi voltam Brúnó mindennapjaira és sorsának alakulására.
Brúnó könyvtáros egy iskolában, rajong a könyvekért, de betegsége nagy mértékben megnehezíti az életét. Elég ha csak a reggeli rutinját végignézzük. Ami az átlagember fejében meg sem fordul, az Brúnó számára napi szinten megoldandó problémahalom. Brúnó nézőpontjából szemlélve az eseményeket én kifejezetten sajnáltam őt. Érdekes, hogy Brúnó tisztában van a betegségével és Gyuri bácsi segítségével próbál is tenni a gyógyulása érdekében, de a barátnője adja meg neki az igazi lökést.
A misztikus szálat először furcsállottam, de tulajdonképpen nagyon jól beleillett ebbe a történetbe. Furcsábbnál furcsább események követik egymást, míg végül Brúnó a börtönben köt ki. Nekem ez a helyszín tetszett a legjobban. Itt ugyanis Brúnó teljesen magára van utalva és bár akad segítője, a bezárt falak között érzi magát igazán szabadnak.
Tele van meseszerű fordulatokkal a könyv, mégis nagyon életszagúnak éreztem. Annak ellenére, hogy a környezetemben nem él kényszerbeteg, bele tudtam képzelni magam egy ilyen ember helyzetébe. A cím is nagyon találó, hiszen akit ennyire gúzsba kötnek a kényszeres berögződések, azzal tényleg bármikor bármi megtörténhet. Lázár Gergely klinikai szakpszichológusként igyekszik a valóságot hűen ábrázolni, az elbeszélésmóddal viszont könnyen olvashatóvá és izgalmassá teszi ezt a regényt. Még egy múltba tekintő kis történetet is kapunk, ami a könyv végén nyer igazán értelmet.
Lázár Gergely regénye önfejlesztő könyvként is remekül működik és fontos témára hívja fel a figyelmet. Jó volt olvasni és sokkal többet kaptam tőle, mint azt előzetesen vártam.
"Az életünk tele van olyan helyzetekkel, amikor nem úgy vizsgázunk, hogy előre tudjuk a tételeinket!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése