Otto a lakópark réme. Pedig nem hangos, nem rendetlen, nem szabálytalan. Sőt, pont az ellenkezője. Épp az a baj vele, hogy szuperrendes, őrülten visszafogott és mániákusan ragaszkodik a szabályok betartásához. És ha meglátja, hogy valaki eltér az elveitől, azt nem fél figyelmeztetni. De a szomszédjába költözik egy Mexikóból érkezett család, amelyik kicsit másképpen áll hozzá az élethez. Kicsit hangosabbak. Kicsit szabálytalanabbak. Kicsit közvetlenebbek. És hiába próbálja Otto meggyőzni őket, hogy a lakópark minél több szabályra vágyik, ők inkább úgy gondolják, hogy a szeretet a lényeg. Még ha az egy kis ricsajjal is jár.
Fredrik Backman könyvéből már készült korábban egy svéd adaptáció, amit én eddig még nem láttam és a regény olvasása is csak tervben van, 2022-ben pedig elkészült az amerikai változat. Összehasonlítási alapom tehát nincs. Az ismertetőben igazából benne van a film lényege, ugyanis itt nem a történeten van a hangsúly, hanem Otto személyiségének alakulásán.
Mogorva, házsártos, mindenbe és mindenkibe belekötő embernek ismerjük meg őt, akinek a nyugdíjas évek sem kecsegtetnek sok pozitívummal. Hogy miért viselkedik így Otto és miért látja ennyire borúsan a világot, az természetesen kiderül a film során. Megelevenedik előttünk Otto fiatalkora és Szonjával, a későbbi feleségével való megismerkedése és kapcsolata. Jól működtek ezek a flashbackek, de többet is szívesen néztem volna belőlük. Persze így is érthető Otto viselkedése, de amikor Otto tényszerűen felsorolja az életének tragédiáit, akkor már csak a rideg tényeket kapjuk.
A jelenben Marisol és családja, valamint Otto szomszédai gondoskodnak arról, hogy ne egyhangúan teljenek a hétköznapok. Jobban mondva igyekeznek kihasználni őt. Bosszantó, hogy minden apróság miatt őt találják meg, ugyanakkor Otto újra értékesnek tudja érezni magát. Marisol végtelenül pozitív életszemlélete pedig szép lassan megtöri a jeget, amit a film zárása tesz igazán teljessé.
Nagyon szépen egyensúlyoz a film a humor és a dráma között, semmit nem éreztem benne elnyújtottnak és túlzónak. Tom Hanks remek Otto szerepében, de azt el kell ismerni, hogy nem volt olyan nehéz dolga. Végeredményben az egész film egy szerethető és szórakoztató alkotás, helyenként ismerős élethelyzeteket és tanulságokat felvillantva.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése