Fülszöveg: Szenteste nagy a sürgés-forgás a Stahlbaum-házban. A kis Marika és testvérei izgatottan várják a karácsonyt - leginkább az foglalkoztatja őket, vajon milyen meglepetésekre számíthatnak. Az ünnep fénypontjai mindig az ajándékok, és a sok becses kincs közül előbukkan egy furcsa fababa is, egy vitézt mintázó diótörő. Marikának egyből a kedvence lesz a színes figura, s miután az a nagy diótörésben megsérül, odaadó szeretettel ápolja. Éjjel aztán Diótörő és az üvegszekrényben lakó népes babasereg életre kel, és ezzel kezdetét veszi a kalandok sora. Elsőként a harc a gonosz, hétfejű Egérkirály és a bátor Diótörő között.
Marika képzelete szárnyain, Diótörő kíséretében beutazza Babaország csodás tájait, Diótörőnek pedig meg kell szabadulnia az átoktól, hogy életre kelhessen.
A Diótörő és Egérkirály a világ egyik leghíresebb karácsonyi meséje, a német romantika különleges alkotása, ami a gyerekek nyelvén szól a félelem legyőzéséről és az odaadó, áldozatkész szeretetről.
A Diótörő figurája minden Karácsonykor kikerül a polcokra, nekem viszont mindig is ijesztőnek tűnt. A Diótörő története emiatt nem igazán vonzott, idén viszont a Libri gyönyörű díszkiadásban jelentette meg Hoffmann művét, ami kedvet csinált az olvasáshoz. A White Christmas mellett ez volt a másik olyan könyv, amit szerettem volna elolvasni Karácsonykor és a két könyv együtt maximálisan hozta is az ünnepi hangulatot.
Ahogy a fülszöveg is írja, Hoffmann meséje a gyerekek világába repíti az olvasót, a szemünk előtt elevenednek meg a játékok. A csata már-már eposzi, de csak később derül ki, hogy miért is vívják. És mivel meséről van szó, természetesen a végén a jó győz és elnyeri jutalmát. A Diótörő mellett Marika ennek a történetnek a főszereplője, rajtuk kívül pedig Drosselmeier keresztapa alakja kap nagyobb hangsúlyt, a többiek (Marika szülei és testvérei) majdhogynem elhanyagolhatók.
Hoffmanntól egyébként még középiskolában olvastam az Arany virágcserepet és a Diótörőben is látványosan összemosódik az álom és a valóság a történet folyamán. Nem lett a kedvencem a Diótörő, de mivel eddig ismeretlen volt számomra ez a történet, egy régi hiányosságomat sikerült pótolni a könyv által. A díszkiadás gazdagon illusztrált, úgyhogy gyerekkönyvként is szuper, bár kisgyerekeknek lehet, hogy túl félelmetes ez a történet. Illetve nem tudom, hogy a többi fordítás milyen, ennél a kiadásnál régies a nyelvezet és több részt is újra el kellett olvasnom, mert elsőre túl kacifántosnak tűnt a szöveg. Szóval nagyon kis gyerekek nem biztos, hogy mindent meg fognak érteni a könyvből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése