Fülszöveg: Mihez kezdjen egy nő, ha hamarosan ötvenéves lesz, a házassága tönkrement, a lánya felnőtt és külföldön él, az anyja érzelmi zsarolással tartja őt sakkban, és ráadásul még a munkahelye is megszűnt? Megpróbálja maga mögött hagyni a múltját, és új életet kezdeni. A tolmács és nyelvtanár Kriszta hátat fordít magányos hétköznapjainak, a világtól elvonulva beköltözik a Türingiai-erdő közepén álló kolostorba és ott fordítani kezd egy bő kétszáz évvel korábban született német mesekönyvet. Ám ahogy halad előre a munkával, egyre erősödik benne a meggyőződés, hogy a történetekben a szerző saját életének fájdalmas eseményeit rejtette el.
A tavasszal olvasott Törött tulipánok nagyon tetszett, ezért az írónő más műveire is kíváncsi voltam. A Ködkirálynő a címe és a fülszövege miatt az őszt juttatta eszembe, ezért vettem le most a polcról. Érdekes módon pont az ősz nem szerepelt ebben a regényben, csak a másik három évszak. Na de sebaj.
A Törött tulipánoktól eltérően ezt a regényt nem éreztem annyira zsúfoltnak, pedig most is sok témát érint az írónő. Először is a főszereplőn, Érsek Krisztán keresztül belelátunk egy zátonyra futott házasságba és a generációs problémákba - az idősebb, a fiatalabb és a kortárs nemzedék is képviselteti magát -, másrészt az utazásokon keresztül a szerelem különböző formáit is megismerhetjük. A feminizmus és a társadalomkritika ugyancsak megtalálható a regényben.
Két idősíkon haladnak az események: a jelenben (2018-ban) és a múltban (az 1700-as évek végén), Kriszta és Charlotte életének egy-egy szegmensébe nyerünk bepillantást. A váltott szemszögű elbeszélésben az idősíkok csak Charlotte mesekönyvén keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Időutazás nincs, a múlt történései nem változnak meg, igazából csak a 200 évvel korábbi eseményeket deríti ki Kriszta. Ennyire minimális a nyomozás a regényben, a fő hangsúly Kriszta és Charlotte sorsán van. Kriszta kap egy második esélyt az élettől és Paul mellett megtalálja a boldogságot, a 18. század végén pedig Charlotte és Friedrich egymásra találását és törékeny kapcsolatának alakulását követhetjük nyomon.
Nagyon tetszett a remény és az életigenlés, ami átszövi ezt a történetet. Az ötvenéves Krisztát nem egy megkeseredett és a sorsába beletörődő nőként látjuk, hanem egy olyan embernek ismerjük meg, aki folyamatosan rácáfol arra, ami a reklámokból ránk ömlik. Nem esik kétségbe, amikor elveszti a munkáját, nem akar mindenáron megfelelni a környezetének, keresi és él a kínálkozó lehetőségekkel és mindenről megvan a véleménye. Charlotte legalább ilyen bátor, őt is kemény próbatételek elé állítja az élet. Mindkét idősík tetszett és bár számítottam rá, hogyan fognak alakulni az események, néhány fordulat igencsak meglepett.
A leírások most is gyönyörűek, szinte láttam magam előtt a türingiai tájat és a szereplőket. Minden természetesnek tűnt, a 18. századot ugyanúgy el tudtam képzelni, mint a jelenkori eseményeket. Nem volt túlzó a romantika és a humor sem. Egyedül a sok kitekintés és mellékszál zavart. Kriszta ugyanis még egy csésze kávé elfogyasztásakor is órákig tartó anekdotázásba kezd valamelyik ismerőséről vagy családtagjáról. Ezt egy kicsit soknak éreztem, ettől eltekintve viszont nagyon jó élmény volt olvasni a Ködkirálynőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése