Fülszöveg: 1651, Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény. A hír hallatán a húga, Leentje azonnal útra kel a kastélyba és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, a lánynak arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?
Mörk Leonóra nevével akkor találkoztam először, amikor kislányként a Nők Lapját olvasgattam. Emlékeim szerint tetszettek az írásai, de azt nem tudtam, hogy regényeket is írt. Emiatt meglepetésként ért ez a könyv és nemcsak a borító, hanem az izgalmasnak ígérkező történet miatt is figyeltem fel rá.
Elég sok mindent zsúfolt az írónő a könyv 318 oldalába, de összességében tetszett ez a történet. Bár nyomozós kalandregényre számítottam, a Törött tulipánok sokkal inkább egy fejlődésregény. Hollandia aranykorában járunk, amikor virágzik a kereskedelem és a művészetek, megjelennek az első botanikus kertek és nemesített növények, a végtelennek tűnő tulipánmezők és a kisebb-nagyobb utazások is teljesen megszokottak. Nagyon tetszett ennek a korszaknak a bemutatása, a részletgazdag leírások abszolút közel tudták hozni a helyszíneket, a szereplőket és a különböző élethelyzeteket. És persze mindent átjár a festészet és a szimbólumok, a regény fejezeteinek címeit ugyanis Vermeer palettájának színei adják.
Nem mozgat sok szereplőt a könyv (Jannal és Gáborral csak más szereplők elbeszélésein keresztül találkozunk), ennek köszönhetően alaposan meg tudjuk ismerni őket. Természetesen a fókusz végig a főszereplőn, Leentjén van, ugyanakkor Dorothea és John karakterét is sikerül árnyalni, pedig ők csak mellékszereplői az eseményeknek. Érdekes, hogy a könyv szinte minden szereplője pozitív, nincsenek ellenszenves és velejéig romlott alakok a műben. Ettől egy kicsit meseszerűnek éreztem a regényt. A szerelmi szálak mellett a tudomány is megjelenik a regényben Christiaanon és Johnon keresztül, a nők helyzetéről is kapunk képet és a szabadság - a szabad akarattal együtt - is központi témája a műnek. Ezzel egy kicsit túlmutat a regény a 17. századon, ugyanakkor fontos üzenettel zárul: végső soron mindenki a saját életéért felelős.
A színek és az érzelmek részletes leírása ellenére kifejezetten olvasmányos a regény, és gyorsan lehetett haladni vele, mert minden fejezet tartogatott valamilyen izgalmat. A lélekábrázolás mellett a holland nyelv finomságaiból is kapunk ízelítőt, de az aprólékosság egyáltalán nem megy a történetvezetés élvezhetőségének rovására. Egyébként a szereplők egy része valóban létezett és a helyszínek között is találni olyat, ami valódi, úgyhogy a regény utószavát is érdemes elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése