Amikor leesik az első hó és Harry Hole, az elit nyomozóosztag vezető detektívje egy eltűnt áldozatról értesül, arra gyanakszik, hogy egy rejtélyes sorozatgyilkos lépett újra akcióba. Egy éles elméjű újonc segítségével Harrynek több évtizedes régi ügyeket kell összekötnie ezzel a brutális új üggyel, ha túl akar járni a felfoghatatlanul gonosz gyilkos eszén a következő hóesés előtt.
Kedvelem a skandináv krimiket, ezért örültem neki, hogy Jo Nesbø műve megfilmesítésre került. A könyvet ugyan nem olvastam, de az ajánló alapján rögtön kedvet kaptam a filmhez. Pár éve már láttam a Wind rivert és ennél a filmnél is hasonló élményre számítottam. Nos, nem akarom kerülgetni a forró kását, de a Hóember sajnos nagyon nem tetszett.
A legnagyobb problémám az volt, hogy a Hóemberben nyoma sem volt annak a feszültségnek és izgalomnak, amit egy krimitől várna az ember. A gyilkos személyét már a film elején ki lehet találni, így a film egésze felér egy időhúzással. Különösen úgy, hogy közel 2 órás a játékidő. Emellett a gyilkos tettének indítékára csak részben kapunk magyarázatot: sokszor mutatják a gyerekkorát meghatározó traumát, azt viszont nem tudjuk meg, hogy miért éppen hóembert hagy a tett helyszínén. Lehet, hogy a könyvből kiderül, én arra tudtam gondolni, hogy a havas norvég tájon ez tűnt kézenfekvőnek.
A(z indokolatlanul) hosszú játékidő és a feszültség hiánya miatt kifejezetten vontatottnak éreztem a történetvezetést. A fordulatok kiszámíthatók voltak és mintha a szereplők sem igazán találták volna a helyüket. A főszereplő Harry Hole végtelenül szét van csúszva, mind rendőrnyomozóként, mind apaként megkérdőjelezhető módon viselkedik. A társa, Katrine, esetében pedig sokáig nem világos, hogy mi hajtja őt a nyomozásban. Pedig a színészgárda rendben van (Michael Fassbender, Rebecca Fergusson, Val Kilmer és J.K. Simmons játssza a fő szerepeket, sőt, még a Bronból ismert Sofia Helin is feltűnik), de sajnos a forgatókönyv hiányosságait nem tudják kitölteni.
Értékelés: 3.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése