Holttestet találnak a Wind River indiánrezervátumban. A világtól elzárt Wyomingba hamarosan egy FBI ügynök érkezik, aki megállapítja, hogy a tinédzser lány gyilkosság áldozata lett. A holttestre rátaláló tapasztalt nyomkövető és az ügynök együtt próbál a bűnügy végére járni, ám a zárkózott, bizalmatlan helyiek nem segítik az ügy felgöngyölítését. Ráadásul az Egyesült Államok egyik legelszigeteltebb térségében a legtöbb gyilkossági ügyet sosem oldják meg, a legtöbb bűnözőt sosem fogják el.
Elég régóta a gépemen ücsörgött ez a film és leginkább a magyar címe tántorított el attól, hogy megnézzem. Nos, a nem túl szerencsés fordítás ellenére a Wind River egy igen jól sikerült film, amit annak idején nem reklámoztak túl, pedig megérdemelte volna a figyelmet. Az atmoszférateremtés remek, már a film első képkockáitól kezdve átjön a nyomasztó hangulat és a csontig hatoló ideg. Néhány jelenetnél teljesen úgy éreztem, mintha én is a hóviharban vagy a motorosszánon lennék. A táj sivár és zord, érthető, hogy ez megviseli az embert.
Alapvetően nem gyors a történetvezetés, jól követhetőek az események és arra is van idő, hogy elidőzzünk a tájon. Nem mentes a film az akciójelenetektől, amiket a nyers és durva valójukban mutatnak meg nekünk. Sehol sem finomkodnak, a holttestet is ugyanolyan naturalista módon ábrázolják, mintha egy természetfilmet néznénk, ezáltal sokkal valóságosabbnak tűnnek az események. Az egész filmet egyfajta vadnyugati légkör uralja ugyanazokkal a szabályokkal, mint a félsivatagban játszódó cowboy filmeknél.
Kevés szereplőt mozgat a film, nem is ismerjük meg őket igazán, csak annyi információt tudunk meg róluk, amennyi feltétlenül szükséges a cselekmény, illetve a lélektan szempontjából. Lényegében csak a két főszereplőt sikerült jobban árnyalniuk, ők viszont simán elviszik a hátukon a filmet. A nyomkövetőt alakító Jeremy Renner a Tolvajok városából lehet ismerős. Arca keményen barázdált a lánya elvesztése okozta fájdalomtól, de tapasztalt és segítő szándék vezérli. Nem beszél sokat, amikor viszont szöveget kap, akkor a mondanivalójának súlya van. Kiváló a mimikája, gyakorlatilag minden leolvasható az arcáról. Az FBI ügynököt alakító Elizabeth Olsent legutóbb a Martha Marcy May Marlene-ben láttam és a Wind Riverben is erős alakítást hoz. Kitartó, határozott, ugyanakkor nagyon megviselik a látottak. Nőként nincs könnyű dolga ebben a férfiak uralta környezetben.
Minden erénye ellenére nem valószínű, hogy újra fogom nézni a Wind Rivert. Annyira felkavaróak a filmben szereplő események, hogy nekem egyszer elég volt látni őket.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése