2020. július 20., hétfő

Alessandro Baricco: Selyem

Fülszöveg: A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. „Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani” – írta Baricco a Selyemről –, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.  


Szerettem volna valami könnyed és rövid olvasmányt, de arra nem számítottam, hogy a Selymet egy délután alatt kiolvasom.  Egymás után faltam az oldalakat, amíg el nem fogytak, mert kíváncsi voltam, mi lesz a történet vége. Nagyon tömörek a mondatok, Baricco mindenről pont annyit ír, hogy magunk elé tudjuk képzelni a szereplőket és az eseményeket, de a részleteket már a fantáziánkra bízza. A főszereplő Hervé Joncourról csak az életkorát tudjuk meg, a külsejéről már nem kapunk információt. Az utazások is hasonlóan sejtelmesek: 4-5 mondattal eljutunk a francia Lavilledieu-ből a japán Sirakava melletti falucskába. A hosszú útból csak a kietlenséget és a sietséget érzékeljük, még a tájról sem kapunk leírást. 

A tömörség ellenére teljesen átélhető Hervé Joncour vágyakozása a kelet és az egzotikus nő iránt. A könyv vége sem okozott csalódást, az olvasottak tükrében pont ilyen befejezésre számítottam. Olyan az egész mű, mint egy beteljesületlen álom tele fájdalommal és sejtelmességgel. Nagyon találó a címe, Baricco műve a selyem finomságával, áttetszőségével minden mondatában magával ragadó és kellemes borzongást hagy maga után. Korábban már olvastam Bariccotól a Novecentót, de a Selyem is nagyon tetszett. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése