Két év után újra volt időm olvasni és mivel most előre tudtam, hogy egy lazább időszakom jön, az idei könyvhéten be is szereztem néhány érdekesnek ígérkező kötetet.
Fülszöveg: A népszerű író-házaspár, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely közös kínai utazásának könyve A panda ölelése. Hogyan és miért érzik magukat egyre otthonosabban a számukra is idegen és nehezen kiismerhető Kínában? - ennek a közvetlen, mindennapi tapasztalatáról számolnak be mindketten, ugyanarról másképpen. Az eltanulhatatlan életszeretet - az viszont közös.
Kínai útinapló a könyv alcíme és tulajdonképpen ezért is vettem meg a könyvet. Kína ugyanis elég régóta a bakancslistámon van és bár a nagypapám járt ott, nekem egyelőre csak álom marad. Szerencsére ez az útinapló csak még jobban felkeltette az érdeklődésemet az ország iránt, mert nem egyszer azt éreztem, mintha én is ott lennék Péterfyék között, amikor felfedezik Pekinget és Sanghait.
A fő nevezetességek, mint például a Tiltott Város és a Kínai Nagy Fal természetesen nem maradhatott ki, emellett a gasztronómiai kultúráról is igen részletes beszámolót kapunk. Szinte faltam az oldalakat, annyira olvasmányosan írtak mindenről.
Útinapló lévén nem számítottam magas irodalmi nyelvezetre, mégis meglepett néhány fejezetben a hétköznapi fogalmazás és az a fajta szóhasználat, amivel inkább az internetes fórumokon lehet találkozni. Ezen túllendülve rengeteg olyan réteget ad ez a könyv, ami túlmutat a tipikus úti beszámolón. Először is az íróházaspár a kínai Lu Xun Irodalmi Akadémia meghívására utazhatott ki Pekingbe, ennélfogva rengeteg irodalmi vonatkozásról esik szó. Talán a legjobban az lepett meg, milyen sokan tanulnak a kínai egyetemeken magyart és milyen kultusza van Petőfinek.
Nem maradtak ki a könyvből az aktuálpolitikai utalások (hazai és nemzetközi szinten egyaránt), de ezek egy percig sem voltak zavaróak. Értelmiségiként fontos gondolatok kapcsán tértek ki erre a vonalra. A digitális világ (szelfik, mobilapplikációk, Wechat, vlog) is képviselteti magát az útinaplóban, ami nem meglepő egy 2018-as könyvtől.
Érdekes volt egy kétszerzős könyvet olvasni, ugyanis egyes eseményekről a férj, másokról pedig a feleség számol be. A legjobban mégis azokat a fejezeteket élveztem, amikor egy élményükről mindketten írnak. Teljesen más a nézőpontjuk és mindkettőjüknél más kap nagyobb hangsúlyt. Szintén kuriózum, hogy a házaspár a magánéletéről is ír (többször is utalnak egymás gondolataira, szokásaira) és ugyan ez volt az első olvasmányom tőlük - miközben mindketten többkönyves, elismert írók -, végtelenül rokonszenvesnek tűnnek és a korábbi műveikre is kíváncsi lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése